Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Bartal Mária: „Ritmusos szünet." A betegség reprezentációi Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló és A bűnös című köteteiben

táviratozom vissza. A Hasmika talán jobb, mint a kisasz- szony. Nem, mégse. Hasmi. Hasnya. Hm. Ehhez maga is kell, drága. De majd ügyesek leszünk. És maga boldog?

Ez is mindent akar, mondja bennem a csajozó focista, aki sose lettem. Karistolni ne karistoljon, én egy selyembársony vagyok. - Kozmikus hab a tortán.46

Tündérem vagy Hasnyálkám vagy hogyishívnak, tudói te vajon belülről szopni? - E mondat, Freud szellemében, eltrivializált szellemében anyámat idézi, ahogy hívna minket, keverve a neveket, illetve ezek a szexkitörések mintha a test erejét mutatnák. Nem, fitogtatnák. Hát vagy csak így van.

Le kéne írni ezt a hogyishívjákot, hogyan néz ki. Legyen fiatal, ennyi (újabb) közhely vállalható. Ez már önmagában jó. Hallod, Hasnyálka?Jó vagy - nekem. [...]

[...] Elég magas, 170 fölött, magas sarkúban ez már jelentős. De hogyan göngyölődik belém? Megint egy átláthatatlan geometriai probléma.47

A Hasnyálmirigynapló címe nem a betegséget, hanem a leginkább érintett szerv megnevezését, a betegség testen belüli centrumát jelöli meg, amely egyúttal a jelentésrendszer folyamatos mozgásban tartásáért is felel, vagyis megjelöli a test azon belső, intim terét, ahonnan a destruktív folyamatok megindulnak. A szöveg középpontjába az autobiografikus igényű szövegekhez képest tehát az az absztrakt tér kerül, amely az elbeszélő testtapasztalatának, állapotának, identitásának módosulásáért és ezzel összefüggésben a szövegegész destrukciójáért is felel. Drew Leder amerikai orvos és fenomenológus The Absent Body című, 1990-es könyvében joggal teszi fel a kérdést, hogy ha Husserl nyomán feltételezzük azt, hogy

46 Esterházy, Hasnyálmirigynapló, 22.

47 Uo., 24. (Kiemelések az eredetiben.)

144 / Bartal Mária