Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szirák Péter: El kell mennünk innen. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

vasod. Micsoda unfair előny, amivel így dolgozhatom. És a halálom is valami kokett ötletté válik. (14.)

Az előbb az udvaron az egyik munkás utánaszól a haverjának, az vigyorogva megfordul: Hangot hallok, embert nem látok. Amikor pár lépés múlva odaérek hozzájuk, én is vigyorogva: Hangot hallok, embert nem látok? Bólogatnak, ja. Jókedvű palik a kedvetlenség földjén. Ez jó, megveszem, mondom nekik. Nem értik, de rendben lévőnek látszanak gondolni... hát, lényegében engem. (9.)

A Hasnyálmirigynapló végső töredékessé válása, töredékben maradása, csöndbe torkollása a meghalás közvetíthetetlenségét példázza. Csak a betűk maradnak testamentumul, a hang és a hangot hordozó test emlékműveként, kísérteiéként. Az olvasó gyásza: hangot hallok, s látom - még, valahogyan - az embert.

El kell mennünk innen / 129