Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

fordulata idején volt példa. Ez a szokatlanul regisztergazdag nyelvi alakítás nem azzal tette többszínűvé a modern magyar elbeszélést, hogy elkápráztatta volna a „posztmodern" sokértelműség varázsa vagy - egyebek mellett - egyedüli értékké nyilvánította volna az érték-viszonylagosságot. Prózánkat sokkal inkább annak tapasztalatán keresztül juttatta túl a modernség záróküszöbén, hogy az epika primer értelemben ugyanúgy figurativ nyelvművészeti megnyilatkozás, mint a költészet, nem pedig ábrázolás vagy jelen nem lévő dolgok ilyen-olyan - társadalom- vagy korkritikai - reprezentációja.

Esterházy prózájában hosszú évtizedek óta először vált (újra) érzékelhetővé, hogy a társadalom, miként a történelem is, mindig csak nyelvként érkezik meg a szépirodalomba. Másképpen mondva, hogy szövegbeli tartalmaknak mindig csak a nyelv retorikai teljesítménye és figurativ potenciálja kölcsönözhet fenomenális státuszt. Ezt az alaköltést pedig - az anagrammáktól a szavak hangtestének viselkedéséig - olyan történő materialitások előzik meg, amelyek - kijátszhatatlanságuk okán - nem hajthatók a jelentésképzés önkényének uralma alá. Természetesen lehetségesek és vannak olyan írásművek, amelyek nem vesznek tudomást az irodalmi írás primer, nem instrumentalizálható nyelviségéről, de a Termelési-regény (1979) óta nem minden alap nélkül vethető fel annak kérdése, hogy szigorúan véve tényleg hozzátartoznak-e ilyenek az irodalomhoz. A Bevezetés a szépirodalomba (1986) pedig - mint minden nagy műalkotás - közvetve úgyszólván újradefiniálta az irodalmiság önmagának állított mércéit is. Esterházy művének nagyságrendjét ráadásul annak különös kivételessége is megerősíti, hogy a fentiek jó része nem utólag, hanem egyfajta hatástörténeti egyidejűséggel lett része a tapasztalatnak.

És valóban, a Bevezetés... artisztikus alaki és szemantikai szö- vődésű intertextusai mind erősebb önreflexióval építették magukba a pályakezdés jellegzetes kisprózái struktúráit. Ezeknek ráadásul

.Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában /11