Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

írás ironikus reflexiójával, tükörjátékok véget nem érő sorozatában bontakozik ki a szövegben. Mindazonáltal a szöveg teremtett elbeszélője az utolsó leheletéig, illetve leheletével nyitva hagyja a kérdést: vajon az irodalom pusztán fiktív szövegvilágok elrendeződése, és semmi más, vagy végső soron mégiscsak köze lehet lélektani, erkölcsi vagy bölcseleti mondanivalóhoz. A létesülő szöveg mondatváltozatainak véget nem érő sora azt sejteti, hogy az író ellenállhatatlan kísértést érez a lehetetlen megfogalmazása iránt: „a szeme teli lett árnyékkal. Végtelen szomorúság ült ott, mint valami különálló lény, tőle és akár a bajától is függetlenül."49 Az írásról szóló beszéd cselekvés abban az értelemben, hogy képes olyat létrehozni, amit a természet nem. Elhangzó beszéd és tünékeny írás emlékeztet a fiktív világalkotás lehetőségfeltételeire: a gondolkodó nyelvvel együttalkotó író munkájának az eredménye ez, s nem is kevés.

49 Uo„ 249.

116 / Dobos István