Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

Afikcionálás céltételezése a boldogság mibenlétének a megragadása. Ezzel tökéletes összhangban az írás-aktus leírása nem vezeti át az imagináriust diffúz adottságából egy meghatározott alakba. A fikcionálás aktusaként működő leírás magának a határátlépés eseményének a megtapasztalása előtt nyitja meg az utat. A mozgásban lévő megfigyelési pont részben magyarázatot kínál a tájkép egymást követő részleteinek az esetleges kapcsolódására, de a leírás érzéki látványszerűsége merőben kérdéses. Az írás-aktus leírásában a jelölés anyagszerűsége válik megragadhatóvá. A pára letörlése a betű nyomvonalában az átlátszó üveglapot hozza elő. „Rálehelek az ablaküvegre": a beszélő nyelvi megnyilatkozása pillanatnyi cselekvésként végbemegy, s ennek köszönhetően azt is elképzeli az olvasó, amit a leírás egy ütemmel később jelenít meg: a felület elhomályosulá- sát. A leírás aktusának megjelenítése elképzelhetővé teszi a jelölés tételező pillanatát. A nyelv írott médiumához itt az üresség attribútuma társul, amely nem kecsegtet azzal, hogy a nyelv közvetlen kapcsolatba kerülhet az érzéki valósággal.

Az írás bevésés és kitörlés egyben, emlékezés és felejtés. Az örülni szó emlékeztet a hangalak vég nélküli ismétlésével memorizált szótári jelentésére. Ugyanakkor üres jelsor, amennyiben nem áll érzéki, fenomenális vagy bármiféle motivált egyezés szerint kapcsolatban a jelöltjével. Hogy mit jelent örülni, már a szó elemi használatba vételekor kérdéses, holott az elbeszélő a könyv megírásának elsődleges indítékát apja kései boldogságának a megértésében jelöli meg. A leírás nemcsak gazdagítja a nyelvről szerezhető tapasztalatok tárházát, de bomlasztó erőként működve előhívja az egyszerű történeteket elbeszélő irodalom nyelvi létezésmódjának az apóriáit. A jel egy korábban megalapított szemiózis idézése vagy ismétlése, ugyanakkor a jel jelölő volta tünékeny, amennyiben megalapozhatatlan egy szövegben a kódolt és a véletlen elemek közötti különbségtétel.47 A kardozós változat elbeszélője azzal kísérletezik, hogyan

47 Jean Starobinski, Les mots sous les mots. Les anagrammes de Ferdinand de Saussure, Collection Le Chemin, Gallimard, Paris, 1971,132.

114 / Dobos István