Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"

„...hullám csak a tavon"

Test, erő, intimitás Szabó Lőrinc költészetében /

Nagy Csilla

„Mi a test? Nem határozzuk meg, ha annyit mondunk, hogy erők terepe, erősokaság versengéséből táplálkozó miliő. Hiszen valójában nem létezik »miliő«, ahogy erő- vagy küzdőtér sem. Nem létezik valóság-mennyiség, mivel minden valóság már erőmennyiség, ami semmi más, mint egyes erőknek más erőkkel való »feszültségeloszlásának« a mennyisége. Minden erő kapcsolatban áll a többivel, vagy azért, hogy engedelmeskedjen, vagy azért, hogy parancsoljon nekik. Ami egy testet meghatároz, az az uralkodó és uralt erők viszonya. Minden erőviszony testet konstituál: kémiait, biológiait, társadalmit, politikait."1 A fenti megállapítás Deleuze Nietzsche-könyvéből származik, és rendhagyó jellege abból adódik, hogy az erő és a test fizikai fogalmait egy általánosabb kontextusba helyezi, amelyek így a világ rendjének és a világot alkotó struktúráknak a leírására, me- taforizálására válnak alkalmassá. Az idézet értelmében a test működése kiszolgáltatott a rá ható erők mechanizmusának, hierarchiájának (legyen szó azok korporális, materiális vagy mentális, szociális dimenziójáról). Másfelől, a fentiek alapján az is elmondható, hogy a világ rendje (vagyis a társadalom, a politika, a természeti, a humán létezés) a test szerveződéséhez hasonló: ahogy a testet alkotó

1 Gilles Deleuze, Nietzsche és a filozófia, ford. Moldva Tamás, Gond Alapítvány - Holnap, Budapest, 1999, 70.

....hullám csak a tavon" / 93