Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Előszó
azt jelezték ugyanis, hogy a kutatás a szorosan vett poétikai és filológiai közelítésmódok mellett gyakran a kultúratudományok által inspirált vagy formált kérdésirányok felől igyekszik felülvizsgálni - vagy éppen eddig háttérben maradt kontextusokba ágyazni - a korábbi eredményeket. A konferencia továbbá nagy hangsúlyt kívánt fektetni az életmű komparatisztikai beágyazhatóságának kérdéseire, beleértve a költő műfordítói munkásságának értékelését is, amely az utóbbi időkben a Szabó Lőrinc-szakirodalom leggyakrabban felvetett kérdései közé tartozik. A kötetet Kabdebó Lóránt összegző tanulmánya nyitja, amely saját kutatásainak eredményeit és előfeltevéseit is mérlegre téve amellett érvel, hogy az életmű alakulástörténetében megfigyelt és elkülöníthetőnek vélt fázisokat célszerű egyben, időben egymás mellett jelentkező poétikai törekvések párbeszédeként is viszonyba állítani. Ezt követően tanulmányok egész sora teszi tárgyává Szabó Lőrinc „biopoétikájának" valamely aspektusát, ami arról tanúskodik, hogy jelenleg ebben a vonatkozásban fejthetők ki a Szabó Lőrinc-költészet irodalomtörténeti, poétikai és filozófiai-eszmetörténeti újraszituálá- sát leginkább kikényszerítő megfigyelések. A „biopoétika" címszó alá vonható (metodológiai és elméleti értelemben véve egyelőre diffúz képet mutató) nemzetközi kutatási érdeklődés ugyanis Szabó Lőrinc költészetének fontos tartományát helyezheti termékeny megvilágításba, legyen szó az „élet" fogalmának helyenként sajátos használatáról, az animális vagy vegetatív létezés iránti feltűnő érdeklődésről, a materiális, biológiai-orvosi önmegfigyelés gesztusrendszeréről vagy általában a testi tapasztalatnak az életmű minden szakaszában centrális jelentőségéről a lírai szubjektivitás önmegjelenítésében. Szabó Lőrinc elmélyült érdeklődése az egymást átjáró biológiai és a szellemi régiók bonyolult összjátéka iránt (illetve egyáltalán: szkepszise ezek elválasztatóságát illetően) persze mindig is jelentőséggel bírt értelmezői számára: már kortársai is észlelték, hogy egy olyan lírai alkatot kell megérteniük, aki - miként Baránszky-Jób László fogalmazott 8/
