Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

And a mouse is a miracle enough to stagger sextillions of infidels (Walt Whitman: Song of Myself, Leaves of Grass)

„Azt hiszem, a magyar közönség és ő maga sem tudja - jegyzi meg 1940-ben Szabó Lőrincről Illyés Gyula hogy mit jelent Te meg a világ című kötete. Minden tanszéken tanítani kellene..."1. Később Rába György már azt is nyomatékosítja, hogy „[a] művészi elvek ilyen hatalmas átalakulására alig akad példa a magyar líra történetében."2 Az önmagának elégséges Ady- vagy Babits-féle szubjektivitást az én hozzáférhetetlenségének tapasztalatával először szembesítő korszakküszöb Szabó Lőrincnél nemcsak a versbeszéd aposztrofikus stabilizálhatatlanságát s vele egy „alulstilizált" dikció többszólamú- ságát szabadítja fel, de feltűnnek egy olyan hangsúlymódosulásnak a jelzései is, amelyek az emberszemlélet és a világtapasztalat mélyebb szerkezetében mutatnak változásokat. Szabó Lőrinc bizonyos verseiben ugyanis a húszas évek végétől olyan irányba fordul a humán mibenlét iránti érdeklődés, amelyet nem lehet problémátlanul levezetni sem a klasszikus modernség anyagtalan emberfogalmából, sem pedig a századelőnek azokból a hermetikus vagy impresszionista áramlataiból, amelyek nem tértek rá a líra „antinatúr" fordulatának (Lesfleurs du Mal) útjaira.

Folyjék bármennyi vér Ady emblematikus Vér és aranyában vagy könny Babits Rec/fof/Vjában, motívumként inkább csak metonimikus megnyilvánítói valami náluk fontosabb elszánásnak, állapotnak vagy hangoltságnak. Anyagszerű mivoltukban nem befolyásolják az élet versben megjelenő összefüggéseit, s „szemléltető" funkcióikban sem hívják elő az organikus élet közelségét:

a biológiai vagy pszicho-fiziológiai materialitások nem tapadnak a testhez3 s kivált nem a test életéhez mint a gondolat otthonához,

1 Illyés Gyula, írók egymásról = Szabó Lőrinc, Könyvek és emberek az életemben, Magvető, Budapest, 1984, 607.

2 RAba György, Szabó Lőrinc, Akadémiai, Budapest, 1972, 67.

3 „S egy rózsát tép le mindegyik. / Egy sóhajt hörg, mert jön a Hajnal. / Egy Lédát

Gyík egy napsütötte kövön" / 55