Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Felszeghi Sára: „Álommá zsongul a tücsökzene"

De hiába az intő jelek, nem pihen, pedig már dolgozni is alig tud „Szörnyen renyhe vagyok, semmit sem tudtam még dolgozni [...] hetek (vagy hónapok?) óta tartó derék- és mell-fájásaim iszonyúan erősödtek, szerdán kulminálódtak, tegnap eltűntek."’9 - vallja meg egyik, Tihanyból írott levelében 1951 .június 14-én Klárának. Ezeket a mellkasi fájdalmakat Szabó Lőrinc „szívnyavalyák"-nak nevezi, amelyek sajnos nem múlnak, és Szabó Lőrinc 1951. október 10-én infarktust kap, amelyet lábon hord ki Tihanyban, Illyés Gyulánál vendégeskedve. Erről a költő részletes naplójegyzéket készít, öt-tíz percenként jegyzi az eseményeket. Amikor már önmaga erre nem képes, barátját, Illyés Gyulát kéri meg, hogy az általa észlelteket rögzítse. így lehetünk tanúi a költő heroikus küzdelmének a betegségével. A Szívtrombózis, Tihany című versében ezt így írja le:

Ötpercenkint jegyeztem. Nitromint már nem segített. Görcsre görcs! Megint!

Este tíztől fojtogatott-dobált a szív körűi vonagló kín-nyaláb, este tíztől félhalál-ágyamon az acélkígyókemény fájdalom: átbújt a tarkón s a két karba, le, majd újra fel, a sarkcsillag fele, s onnan csüngetett, egy szál idegen, az űrbe, mázsás jajt, a félelem.

Végűi csak e szakadó fonalon kötött a világba a tudatom: az, hogy fájok.

Dr. Tompa Kálmán, a költő barátja és orvosa később így emlékezett vissza a történésekre: 19

19 Harminchat év, 233.

.Álommá zsongul a tücsökzene" / 409