Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

a vágy és tétovaság, míg A buddhista pokol esetében a sóvárgás). így az nem mint helymetafora fogalmazódik meg, hanem mint a tudat benső érzelmi állapotának közvetlen, világszerű tapasztalata („poklomból", Pokol), amelynek értelmezési keretét - a kötet polifóniájának megfelelően - maga a „Buddha" adja meg („[...]»Hiúságod, szegény, / ez az eleven pokol« Buddhista pokol), és amelyből - a buddhizmus oldaláról meglehetősen sajátosan - „egy-egy utcalány" biztosít kiutat (Pokol). Bár a Vers és valóság tanúsága szerint a Buddhista pokol példázata pusztán „néhány barátra gondolva" került a kötetbe, és még a forrása is homályba veszett, mármint hogy hindu vagy buddhista-e,49 mivel „Buddha" szólal meg a versben, így utóbbi dilemma nem egészen érthető. A forrás nem ismeretét mindenesetre sejteti, hogy annak felhasználása nem pontos, hiszen a versben megrajzolt világ a buddhizmusban nem a pokol, hanem a sóvárgó szellemek (préták, p. „peta") világa, azonban a példázat lényegi mondanivalója, a világok működése megegyezik az ismeretlen „eredetivel", még akkor is, ha az érzelem nem azonos, hiszen a sóvárgó szellemek jellemző érzelme a vágy vagy ragaszkodás, míg a pokol lakóié a gyűlölet, valamint a példázat („[...] »s íme láthatod, / mit kell, mennyit kell szenvednie, hogy / kielégüIjön!« [...]") is módosul, hiszen a préták világában soha nem lelnek a szellemek kielégülést, éppen ez a „világuk".

Visszatérve Az elképzelt halálra, a kötet 1947-es zárófejezetére, a lírai én (akinek átalakulásai egyébként is végigkísérték a kötetet, és akinek alakulása a recepció tanúsága szerint is a kötet egyik állandó kliséje)50 51 utolsó nagy átalakulása során, a halál folyamatában- amellett hogy az feltűnő hasonlóságot mutat a Tibeti halottaskönyv víziójává)?' amikor az fényként írja le a halál utáni első víziót- visszafelé játssza el a líra születését a tücsökzeneként érzékelhető szamszára és nirvána egységébe. A reinkarnáció lehetőségét fenntartó „új lét kövesse bár" (a 349. Valami történt című versben) után,

49 Szabó L, Vers és valóság, 261.

50 Kulcsár-Szabó, Lírai hang emlékezés és fikció, 252.

51 Tibeti halottaskönyv. A bordó tanítás nagykönyve, ford. Agócs Tamás, Helikon, [h. n.], 2015,124-135.

368 / Váradi-Szitha Ábel