Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

Sur ta vie et sur ta jeunesse,

Moi, je veux régner par l'effroi.

Ha a két fordításverziót egymás tükrében olvassuk, jól nyomon követhető, hogy Szabó Lőrinc 1941-es átdolgozott fordítása már valóban jóval közelebb van az élőbeszédszerűbb, sallangmentesebb dik- cióhoz, valóban jóval „baudelaire-ibb" az elődjénél. Az újrafordításon tetten érhető a költő tudatos koncepciója és kitartó igyekezete, hogy Baudelaire-t egyre „közelebbről" szólaltassa meg.

Mint rőtszemű angyalok árnya, visszamegyek majd a szobádba és ágyadhoz csúszom puhán lidércként minden éjszakán; és mint a holdfény, barna bőröd selymére hideg csókkal ömlők s ölellek mint kígyó, amely árokban nyújtózik le-fel.

Reggel, amikor eltűnik álmod, helyemet üresnek találod, üres is estig és hideg.

Mások bókolnak, udvarolnak; legyek én ura tavaszodnak azzal, hogy megdermesztelek!

A zárlat újabb, végleges fordítói megoldása ugyan valóban lényegesen letisztultabb az 1923-as verziónál, de a Baudelaire-eredeti nyelvi letisztultságához mérten még ez a jóval puristább, kevésbé retorizált változat is magán viseli a „műfordító" nemzedék hagyományának nyomait. Az artisztikus műfordításeszmény efféle maradványa a „megdermesztelek" igei megoldása, mely a maga metaforikus- ságában tompítja, eufemizálja, és még itt is felülstilizálja a „Moi je

.Sátánná koronáztam magamat'/325