Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Barna László: „Weither álmai"

zonnyal hasonló eredményt kapnánk, hiszen a verseskötet „poétikai naplója" azonos dichotomikus relációra van szerkesztve. Visszatérve mégis Az Egy álmaihoz, melyben a Weither gondolatisága talán a legszembetűnőbben sejlik fel, Szabó Lőrinc itt egyfajta költői dialogikus beszédmódot hoz létre: az önmegszólító versforma egy sajátos válfaját, melyben a retorikus Szabó Lőrinc a két szólamot, az önmegvalósításra törekvőt és az ennek a lehetetlenségét tudatosítót egyenlő mértékben igyekszik megszólaltatni. Ez az „aktor és a néző kettősére épülő költészet gondolati archetípusa" - írja Kabdebó Lóránt.14

Honnan ez a két szólam? A következőkben e két hangot Werther belső vívódásainak, egymással minduntalan vitatkozó, egymást folyton meggyőzni igyekvő szólamaiképpen értelmezzük. Werther „belső hangjai" - amiként a továbbiakban látni fogjuk - két módon artikulálódnak: (1.) vagy Werther belső dialektikus monológjaiban (levelek narrációja - genette-i metatextualitás) vagy pedig (2.) az elbeszélő kommentárjaiban (fiktív kiadó narrációja). A következőkben a két mű hipertextuális és kisebb nyelvi egységeket tekintve intertextuális olvasatát15 igyekszünk bemutatni.

Aktor a Wertherben:

„Visszatérek saját magamba, és egy világot találok!16 [...] Nézd meg az embert a maga korlátái közt"17 - mondja Wilhelmnek, aki most a „néző" szerepét tölti be.

Aktor Az Egy álmaiban:

14 Uo., 39.

15 Genette terminológiájában az intertextualitás sokkal szűkebb jelentésmezővel bír, mint Kristeva Bahtyin dialogicitás-elméletéből levezetett intertextualitás-fogal- ma. Genette-nél az intertextualitás a szó szerinti szöveghelyek átvételét, citálását jelenti, a hipertextualitás pedig a szövegek tágabb kontextusát is figyelembe veszi (ez Kristeva intertextualitás-fogalmának része), akár időben egymástól meglehetősen távol eső szövegek egymásra való referáltságát is vizsgálja, így nemcsak kontrasztív, de komparatív elemzést is végrehajt. A transztextualitáson belül Genette további három kategóriája a paratextualítás, metatextualitás és az architextualitás. Lásd: Orosz Magdolna, „Az elbeszélés fonala": Narráció, intertextualitás, intermedialitás, Gondolat, Budapest, 2003,103-104; és részletesen: Uő., Intertextualität in der Textanalyse, ISSS, Wien, 1997.

16 Goethe, Werther szerelme, 38.

17 Uo., 114.

284 / Barna László