Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Mezei Gábor: Akusztikus topográfia és az írás kartografikus működései Szabó Lőrinc és Oravecz Imre verseiben

kapcsolatban alapvető kiindulópont lesz, egyáltalán meghatározha- tó-e ez az egyébként középpontiként tételezett perspektíva. Ennek kibontásához itt - távolról sem geográfiai - analógiaként a Mont Ventoux-t helyezném a Badacsony mellé. Petrarca 1336-os, az „első hegyi túrát" tételező levelében ugyanis - bár a levél kimenetelét tekintve messze nem hasonlítható a szóban forgó versekhez - a következőt olvashatjuk a hegycsúcs eléréséről: „Első pillanatban a roppant látványtól megrendülve álltam, és mintegy elzsibbadtam a szokatlanul könnyű levegő bűvöletében."6 A megképződő perspektíva korántsem bír biztos alapokkal, a megrendültség, a zsibbadtság, a bűvölet nem képez a látottakhoz képest külsőként meghatározható pozíciót; a hegyre felérve a beszélő mintegy elveszti perspektívájának gyújtópontját. Képtelen uralni tehát a tájat, sőt, a látvány hatására kerül a zsibbadtság állapotába, és ennek eredményeként érthető a központi perspektíva megképződésének lehetetlensége. A külső és egyben felülnézeti, azaz leginkább apollóni perspektíva csak ezek után szilárdul meg, a saját test megnevezése és pozicionálása által: „Körülnéztem, s láttam a felhőket a lábam alatt..." Ezek után azonban „bekövetkezik a fordulat",7 a levélírónak hirtelen eszébe jut, hogy véletlenszerűen felüsse Augustinus-kötetét, amelynek hatására ezek után maga ellen fordul, amiért a földi dolgok csodálattal töltik el, majd otthagyja a hegyet, azaz lemond az apollóni perspektíváról. Ebben a korai példában a térrel való szembesülés nem a táj megképzéséhez, hanem a perspektíva megképzésének átmeneti lehetetlenségéhez vezet. És bár a ...kilátón..., illetve ...a nagy, kék réten... című versben a lelket inkább a fiziológia és a percepció folyamatai határozzák meg, az apollóni perspektívától való eltávolodás itt is megfigyelhető.8 A Tücsökzene korábban említett darabjában

6 Francesco Petrarca, Petrarca levelei, ford. Kardos Tibor, Gondolat, Budapest, 1962, 87.

7 Joachim Ritter, A táj. Az esztétikum funkciója a modern társadalomban, ford. Nádori Lídia, Pompeji, 1995/3,133.

8 A perspektivikusság visszaszorulására az életmű néhány darabját, illetve József Attila egyes verseit olvasva Nagy Csilla is rámutat: Nagy Csilla, Megvont határok. Tér, táj, énkoncepció József Attila és Szabó Lőrinc 1930-as évekbeli költészetében, Ráció, Budapest, 2014, 26-42.

262 / Mezei Gábor