Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"

Hollow Men című verse:

Mi vagyunk az üresek mi vagyunk a kitömöttek zsúpkobakunk egymásnak rogy. Óh, jaj, száraz hangunk, amikor súgunk-búgunk nyugodt és semmit se mond, mint száraz fűben a szél vagy patkányok lába száraz pincénk üvegcserepén.

És ellenpontként a remény, a derű táplálója:

Ez a végső találkahely egymáshoz tapogatózunk s kerüljük a szót

gyülekezve a dagadt folyó innenső partján.

Vakon, hacsak

fel nem ragyognak újra a szemek, mint az alkonyi halálország örök csillaga és százlevelü rózsája egyedüli reménye az üreseknek.

A kettő, ahogyan szembesítődik, megszületik - egymásba ékelődve - a „kettős látás" távlata:

egy Költő Agya" / 23