Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

munkában. Amikor Szabó Lőrinc lírája a természet felől kapcsol visz- sza a technikai apparátusokhoz, akkor a saját inverzeként konkretizálja ezt az eredeti, Halott népbeli technológiai intervenciót a a természetbe. Ezért lehet a hadi pusztítás és a pusztulás eredete a Vezérben természeti, ökológiai alakzatok mintájára szerveződő. A vezérszónok én egységének megszületése pontosan abban a pillanatban, amikor az én disszeminációja megtörténik (vagyis utasításai végrehajtásra kerülnek), a technika és a természet interakciós folyamatainak egymást előző és feltételező eredeteinek modelljét követi a tropolo- gizálódásnál. Vagy ahogyan a Kánikulában esetében a homogenitás az egységes masszába olvadáskor következik be, úgy válnak halott néppé a különböző gyomok, és e többszörös áttétel, az ökológiai dinamizmust és heterogenitást megakasztó technikai intervenció eredményezi ugyanazt a nyugvópontot, amelytől az Egy kripta lakóiéhoz a valódi halál pillanatában szabadul. Nem utolsósorban pedig a Halott népben a beszélő önazonosságát a kulturalitás diskurzusán belül is mindig maradékként, másikként értelmeződő természet iránti részvét és együvé tartozás érzése mellett a már az Esőbenné\ is figurativ helyi értékkel bíró kultivált természetnek egy, a csatornához funkciójában hasonló technikai segédlete teremti meg: a kert körülés elhatárolását biztosító kerítés.

Megérte? Kórók, hórihorgasok, kik nálam is nagyobbak voltatok, s ti, törpék, és ti, kunkor fonalak, akiket most együtt aszal a nap, felelj, halott nép, szólj, szomorú rét, megért annyi kínt ez a buta vég?

Megérte? - A felelet elakad, csak a szivem hallja szavaimat, saját magammal beszélgetek... és

Harc a technikával / 209