Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

gép reflektora ennélfogva hiába kumulálja a szervetlen technikai és az élő szerves jegyeket, a nyelvnek a Vezérben tételezett, a natúra, kultúra és technológia közötti ingadozásában rejlő tropologikus potenciálját mellőzve, magát a szót egyértelműen minden figurativ relációképzés eredőjeként, és nem produktumaként érti. A Lód és a szakadék még inkább explicitté teszi ezt az eredettörlő megnyilatkozást akkor, amikor a megszólaló a natúra/kultúra hagyományos dichotó- miájának rendeli alá azt a történést, hogy a gyermek majdnem leesik egy szikláról. A természeti szerveződés veszélye (akár a vers konkrét szituációjában a szakadék, akár a versbeszéd szintjén a nyelv ökonómiája felé kerekedő ökológia) akkor kerülhető el, ha az ember „szót fogad", vagyis engedelmeskedik a megszólaló által artikulált perfor- matívumnak. Ugyanakkor a versben Lóci ennek alternatíváját azzal a halállal kínálja fel, amely, mint az Egy kripta lakójához versnél már szóba került, a beszéd végét vonja maga után, így mindenfajta per- formatívumot felfüggeszt, viszont a nyelv operacionális logikájának nem jelenti a végét, inkább kiteljesítését az ökológiai átmenetben és az eredettörlés revideálását; a dichotómia leépítését.

E dekonstrukció a Halott nép ben és az Én és ti, többiekben érhető még tetten a Harc az ünnepértné\. Az utóbbi vers nem mutat kiemelkedő eltérést a centrumába állított alakzataival attól a romantikus hagyománytól, amelyben a mozgósító hangvétel a lírai szubjektum megoszthatóságára épül, ami az olvasó/közönség megszólításaként a befogadó te és a megnyilatkozó én formálódó közösségét tételezi.31 Azonban a szövegben a mi figurativitása egyszer sem affirmativ módon kerül közlésre - az énből és a többiekből megképződő egységként -, hanem legfeljebb az ént alkotó egyes tényezők szummá- jaként tárulhat fel. A verskezdet, miszerint minden dualitás szükség- szerű szingularitásban olvad össze, éppenséggel az én egyedüliként és egyediként tételezett státusza miatt tételezhető formativ elemnek a szövegben:

London - New York (NY), 2001,176-178. '

31 vö. Kulcsár-Szabó, Tükörszínjátéka agyadnak, 95.

206 / Smid Róbert