Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Smid Róbert: Harc a technikával
autók hasára, a bot evező, csónakház az iroda, Az első strófában az eső határozóihoz (pl. unottan, szürkén) - amelyek eleve antropomorfizált és szineszteziált jegyek - látszólag közbeve- tésszerűen kapcsolódik a halott szerető érintése hasonlatként (egyben a produktum, a lehűlés miatt is motiváltán, nem csak a cselekvés módja alapján), és véletlenszerűen következik utána a nedves, iszapos földben a meglazult kő, amelyre a cipő rálép. Azonban, épp innen olvasva, az „ing" nemcsak ige, hanem főnév is lehet: ebben az esetben a kő az a sírkő, amely ingként fedi a halott szeretőt, ami az eső személyiségjegyekkel való felruházásának tükrös továbbvitele, hovatovább a második strófa felől indokoltabb értelemkonstrukció is, hiszen már itt megindulhat az élettelen környezetnek az emberhez idomulása ruhadarabként; jelen esetben a követ veszi magára az élettelen ember. Az eszközök módosulásai az esőnek köszönhetően a halott szerető után az őrült szerelőnél folytatódnak: az autó hasa után a versben már világos funkcióváltások figyelhetők meg, vagyis a természeti jelenség okozta instrumentális adaptálódási folyamatok alakítják a botot evezővé, a csónakházat pedig irodává. A második strófában aztán a város maga is a testet körülölelő ruhává módosul a nedves levegője miatt, amely beszívódik gallérba és kézelőbe - inverz módon azzal, ahogyan a halott szeretőt takarja a sírkő miközben az eső akusztikailag párhuzamosan kezd működni az épített csatornában folyó vízzel, azonban merőleges(en esik) is arra. A harmadik strófában aztán a (csatornát) tápláló eső képe helyett a kanálisok túlcsordulása, a város érrendszerének túlműködtetése nem özönvízszerű állapotot idéz elő a háromhetes mennyiséggel, hanem éppen az instrumentalizáló- dott természeti, vagyis agrikulturális funkcióját nem tudja betölteni: azt a fenyegetést hordozza, hogy kirohasztja a beszélőt mint magot az aposztrophé alakzatának rögzülése után (a város részeitől és egészétől az eső felé fordulással, és a jelenség direkt megszólításával). Harc a technikával / 199
