Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

interakciós mintához: „s ami mégis él, ahogy a vetésben / az aratás, ahogy bennem a nép").

Hogy ez a dinamika mégsem eredményez a vers szubjektuma számára önmagába fordulást valamifajta végtelen loopolásnak köszönhetően, azt pontosan egy eldönthetetlenül külső tényező, a monitoron eldördülő szignál garantálja. A kis csatahajó elnevezése a 'felvigyázó, figyelmeztető' jelentésű latin főnévre megy vissza, ami miatt kétszeres metonimikus kapcsolat létesül hajó és beszélő között: egyrészt a megnevezésben ott van a felügyelet és az irányítás nemcsak az én, de a hajó oldalán is, másrészt a szinekdochikus viszony a hajón lévő megszólaló miatt is fennáll. Ez utóbbi aztán nemcsak a parancshoz köti őt lokálisan, de pont ezt a lokalitást terjeszti ki az eldördülés eredményeképpen olyan árammá, amely a gépeket hajtva azok szétáramlásaként operacionalizálódik. A nyelvi operátori szerep így azon tulajdonképpeni kívüliségben manifesztálódik végső soron, amely felől a parancskiadás megképezheti saját elhangzásának körülményeit a hajón, hogy aztán maga is likvidálódjon pontosan annak érdekében, hogy máshol likvidáljon.23 Ebben az esetben nyilvánvalóan nem nem elválasztottságról van szó, nem olyan mindent magában foglaló szervezetről, mint azt a vers elsőre sugallja, hanem valamennyi kétirányúság - amelyet említettem természet, illetve kultúra és technika formációi között - egyszerre bontja fel és állítja össze a hadtestet. A végső parancs beteljesülése, a cél elérése megvalósulásként (a cél, hogy egy pozíció létrejöjjön, ahonnan egyáltalán kiadható a parancs a minden tőle különböző felszámolására, miután saját elhangzásának körülményeit likvidálta) csak egy medi- ális megkülönböztetés, a kommunikáció elemeinek és műveleteinek szétválasztása után eredményezheti azt, hogy ezek újra egybeessenek; a természet rendje válik azzá a külsőlegességé, amely felől retorikailag egyáltalában feltételeződhet a művelet véghezvitele.

23 Ennyiben pontosan annak a deformációs és disszeminációs dinamikának válik vezértrópusává a versbeszéd, amelyet Kabdebó a kötet egészére érvényesnek tart: Kabdebó, „A magyar költészet az én nyelvemen beszél", 157, illetve 222.

Harc a technikával / 193