Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

ciklusba rendező darabjai együtt már kiadásra kerültek egy éwel korábban.)5 Kulcsár-Szabó ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy a természetlíra újragondolásában még bőven kecsegtetnek lehetőségekkel e korszak darabjai.6 Másodszor, jó néhány inkriminálható és ténylegesen inkriminált vers is található a gyűjteményben7 (ilyen a Vezér, és jóval kisebb mértékben, de az Egy humanistához is). Harmadszor, a polgári mindennapok életképeire alapozó versbeszéd jelezheti a költői világ szándékos beszűkítését.8 E három érvet tekintetbe véve emelem ki a kötet azon belső, potenciális összefüggéseit, amelyek bizonyos elméleti megfontolások felől nagyobb teljesítményt mutatnak a Harc az ünnepért kanonikus helyi értékéhez képest.

Ebből kifolyólag először a performativitás és az operativitás egymással szemben érvényesülő, ugyanakkor egymástól elválaszthatatlanul aktivizálódó modalitásainak lehetséges lírai manifesztációit vizsgálom. Majd, másodszor, a harc technikáinak a versbeszédben történő színreviteli és végrehajtási formáit elemezve amellett érvelek, hogy nem képződik meg ellentét natúra, kultúra és technika közt. Inkább az élő, döntően emberi szervezet gépiesítésének és az organikus szervezettségnek egymást feltételező mintái érvényesülnek a Harc az ünnepértben, így a természeti jelenségek technikák felőli értelmezése a dikcióban nem egyirányúan megvalósítható. Vagyis az embernek és a kulturalitásnak a megszólalás aktusai által végrehajtott technicizálódása számára az ökológiai önszerveződés biztosít modellt, illetve ez fordítva is megtörténik akkor, amikor a természeti jelenségek már eleve technikák által (pl. az eszközökön jelentkező hatásokként)

5 Lásd Kulcsár-Szabó kontextualizáló ciklusolvasatát: Uo., 120-126.

6 Uo., 202.

7 Lásd például Rába György referencializáló célzattal íródott „értelmezését" a Vezér kapcsán: Rába György, Szabó Lőrinc, Akadémiai, Budapest, 1972, 104-106. Ezzel szemben Kulcsár-Szabó filológiai és retorikai konstellációk mozgósításával a vezérszónok metatrópusának érvényesítéseként olvassa a verset, ennélfogva pedig a külső referencia helyett annak a kapcsolatnak a poétikai színrevitelét vizsgálja, amely a retorizáltság és a rétor beszédaktusai között képződhet meg egymás kölcsönös feltételezettségére építve (lásd Kulcsár-Szabó, Tükörszínjátéka agyadnak, 335-356., illetve Uő., A gondolkodás háborúi: Töredékek az erőszakos diskurzusok 20. századi történetéből, Ráció, Budapest, 2014, 209-233.).

8 Uű„ Tükörszínjátéka agyadnak, 106. sk.

Harc a technikával /185