Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

szétszóródásáról ad hírt: „Néha alig lelem magam" - olvasható az első sorban. Hasonlóan Szabó Lőrinc A Régi játék (Tücsökzene 1947) című verséhez, amelyben „bodorodott / zöld húsomból a bimbó", de itt még csak az énvesztés aggodalma tematizálódik: „sokszor úgy féltem, hogy nekem talán / nincs is egyéniségem". A Nemes Nagy lírájában jellemzően felbukkanó fa szerepével több irodalomtörténész foglalkozott már, mások mellett Horváth Kornélia és Lehóczky Ágnes, ám azt leginkább mint motívumot tették elemzéseik tárgyává. Horváth Kornélia, aki a Fák című verset részletesen elemzi, azt írja, hogy a fák e „költészetben magukban hordják az idő végtelen kiterjedését, s logosz-szerepüket úgy töltik be, hogy az ősi múltból üzenetet hoznak a mának".54 Az elemzés szerint a költő képes lehet megfejteni az üzenetet, konvertálni azt emberi nyelvre, szavakba önteni, s ez nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is. A citált Nemes Nagy-versben (Diófa) a növényi hálózat nemcsak az emberi test metamorfózisát, változását írja le, hanem átterjed a trópusokra is: az idő hasító, kérge- sítő, a növények a temporalitást is uralmuk alá hajtják, e versben elválaszthatatlan egymástól a lírai én egykori, instabil humán létmódja és növényi teste. Néhány antropomorf testrész ugyan beíródik (lombhaj, ágas-eres kéz, idegzet, agy), mégis inkább a szimbiózis differenciálhatatlansága dominál, a diófa törzse, a szép sudár és a lombhaj mint megszólított másik jelenik meg, amelybe az én keze, agya, gyökere és virága belenő, tehát tulajdonképpen szerves, köztes részévé válik, így a vers önmegszólítóvá is avatja magát. Schein Gábor e vers kapcsán szintén „dinamikus folyamat"-ról beszél, mert a költő ebben „a megszólítót és a megszólítottat egymás felé fordítva, egymással folytonosan alakot cserélve alkotja meg".55 Ezzel, felbontva a képzetek és a szubjektum mindenféle egységét, átlépi azokat a határokat, „amelyek József Attila és Szabó Lőrinc versbeszédét meghatározdarabja a már említett Fák című költemény." Lásd Horváth Kornélia, Uo., 133.

54 Horváth Kornélia, Fák, tárgyak, szavak. (Nemes Nagy Ágnes: Fák) = Uö„ Tűhegyen. Versértelmezések a későmodernség magyar lírája köréből, Krónika Nova, Budapest, 1999,133.

55 Schein Gábor, Nemes Nagy Ágnes költészete = Uű„ Poétikai kísérlet az Újhold költészetében, Universitas, Budapest, 1998, 49.

Antropomorf és dendroid organizmusok... / 159