Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben

mutatva be az agyműködést („Mint iszap, gyönge hegy belébe málló, / mely önmagától főve körbe fortyog, / mint visszaforgatott, nagy húsdaráló, / mely befelé nyel minden tömör kortyot - / így szívja, őrli elmém a világot"). A szervek, az emberi test fiziológiája (erek, szem, agy, vér, csont, fogak, csigolyák, sejtek, sebek stb. által) más (korai) versekben is számottevő tematikai - s nemcsak tematikai - elem,41 s ezek gyakran természeti képekkel kombinálódnak. A növénnyé változás, illetve a növénnyel való összeolvadás lehetősége már e kötetben jelen van, például: „Ha húsevő növény lehetne testem" - írja Nemes Nagy A szomjban, vagy „s kinyílik vállamon a szellem, / mint jóllakott virág." - szól A női táj részlete.

Nemes Nagynál szintén megjelenik a fában lakozás és az emberben lakozó fa képe, utóbbi az Azelőttben jól demonstálja, hogyan fonódik össze a humán és a dendroid test: „De most titokban egy fa nőtt / ott bent, nem vettem észre, nem, / de most már érzem, érdesen, / törzsben a törzset s gyökerezve / hajszálgyökért hajszálerekbe". A látvány című versben a driádszerű viszonyra olvasható példa: „Egy fában lakom. / Lombja évszaktalan, / az égig ér, a dadogásig [...]." A kimondhatalansággal, a nyelv elégtelenségével való vívódás Nemes Nagy lírájának állandó szervezőereje, s ez esetben egészen konkrétan jelenik meg: egyrészt (1) az égben nem tölti be funkcióját az emberi nyelv: dadog, vagyis elveszíti stabil szintaxisát, gördülékenységét és összefüggéseit, a lírai én tehát hiába lakik egy fában driádként, funkcióját nem tölti be az üzenet hordozójaként, ha nem tudja átadni azt. Másrészt (2) ez a töredezett beszéd(kísérlet) az őszinteséggel és a tudatalattival is összefügg: a nyelv ennek során önműködik, spontán keresi a szavakat. Nemes Nagy Babits Mihály verseinek elemzésekor gyakran említi a dadogást mint szándékos

41 A Kettős világban kötet darabjaiból az előzőhöz hasonló példákat lásd még: „agyam csigáján gördül egyre beljebb" (Hadijelvény); „Siklik a lép, a máj kering, / kígyózva fut a hátgerinc: / kezem között, bőröm alatt / hullámlanak, mint a halak. / Megfodrozzák a vért, velőt" (Tengeren); „és arcát is az ég tükrébe mérték / elektronoktól zizzenő erek." (Kettős világban); „[...] vérem száz alakban / emelkedik agyamban láthatatlan" (Tavasz felé); „A gyermek rezgő, állati / félelme kezd kiállani / csontomból. Ép a térdem." (Állatok); „Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly." (A szörny).

Antropomorf és dendroid organizmusok... / 153