Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete

Mintha ebben a tagadásban nyilvánulna meg tehát az önmagát tovább-üzenő élet szuverenitása. Mindazonáltal természetesen számos meggyőző érv óvhat a textuális intenzitás eme dimenziójának az elevenséggel való azonosításától - mint arra például Walter Benjáminnak az „allegorikus szemléletről" nyújtott elemzései figyelmeztethetnek33 (és, az eddigiek alapján, különösebb kockázat nélkül kijelenthető, hogy Szabó Lőrinc verse is ilyen, ebben az értelemben mégis allegorizáló tekintetet irányít a tárgyára), a szavak szétdara- bolása, a betűk izolálása és ilyen értelemben vett megelevenedése mindenekelőtt valójában - mortifikáció. A Szamártövis szétdarabolás útján feltárt testi anyagszerűségében éppen ez, az elevenség eredendő mortifikációja tárja fel magát a túl- vagy továbbélés fikciójában.

33 Vö. különösen Walter Benjamini, A német szomorújáték eredete, ford. Rajnai László = Uö„ Angelus novus, Helikon, Budapest, 1980, 390., 411 -416.

A (túl)élő üzenete /137