Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete
helyeden maradsz / egész az új tavaszig". Az egész itt nemcsak határozói szerepkört tölthet be ('egészen' az új tavaszig, vagyis mindaddig, olyan sokáig, amíg be nem köszönt a tavasz), hanem állít- mányit is: 'egész' maradsz, egészen addig maradsz egész, ameddig a helyeden maradsz. A növény csak a helyén lehet egész, de ezt az egész-mivoltát a költői ábrázolás grammatikája kétségbe vonja. Az ilyesfajta grammatikai kétértelműség nem egyedülálló a versben, mondhatni előkészítik már az olyan, kettős szófajiságú alakokat alkalmazó megfogalmazások, mint a „sivatag utak éke" vagy a „december jég szelében", ahol a sivatag és a jég szavak főnévi formájukban töltenek be melléknévi funkciót. Továbbá, és itt lehet visszakapcsolódni a Baránszky-Jób emlegette „nyelvzeneiség" kérdéséhez, a vers szövege számtalan módon hívja fel a figyelmet önnön feldarabolhatóságára, darabjaira, materiális, cirkuláló, reciklálható nyelvi egységeire, akár úgy is lehetne fogalmazni, önnön darabosságára. Feltűnőnek mondható, hogy viszonylag nagy a rövid, egyszótagos szavak aránya a szövegben, és legalább ugyanennyire feltűnő lehet a szóismétlések, akár szorosan, egy-két sorban összetorlódó szó- vagy hangalakismétlések, sőt majdhogynem refrénszerűen ismétlődő, illetve variálódó szintagmáknak a jelenléte: „árokpart árva éke" - „sivatag utak éke"; „talpig fegyverbe öltözöl, / pedig lelked csupa béke." - „talpig fegyverben a béke" (ezeket a párokat pedig egy következő szinten az éke/béke rím kapcsolja össze); „Ne bánts\ -yo/dul fel a kéz, amely / megbántott - Jaj, ne bánts'. / Ő bánt, és bűnös, úgye, te vagy, szegény bogáncs?'; „Nekem szép vagy, dacos virág" - „barátságtalan, bús virág"; „és mintha tudnál valamit" - „amit nem tudnak [...]"; „és katonák. / Mozdulatlan katona vagy"; „befelé őr, őre magadnak! / Őrt állsz [...]" - „de mint holt őr, helyeden maradsz"; „és állsz még, állsz még akkor is"; „holt lovagot" - holt őr". Az ilyen ismétlődések egyfajta elakadás, toporgás, akár őrt- vagy helybenállás képzetét kelthetik (különösen a 3. szakasz 2-3. sorában hangsúlyozva ki az őrtálló növény és az elrepülő magvak A (túl)élő üzenete /135
