Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Előszó
váth Kornélia és Gorove Eszter dolgozata. Előbbi az életmű egyik csúcspontjaként számon tartott, és ennek megfelelően sűrű értelmezéstörténettel rendelkező Az Egy álmai című költemény elemzését nyújtja, mindenekelőtt a vers különös ritmikai és metrikai arculatában rejlő jelentésképző potenciálra rávilágítva. Utóbbi Szabó Lőrinc - önálló elemzés tárgyává ritkán előlépő - poetológiai jellegű megnyilatkozásait (mindenekelőtt publicisztikáit) vizsgálja meg, méghozzá arra rákérdezve, hogy miképpen kapcsolódik össze az életmű különböző szakaszaiban a költő líraeszménye a politika természetéről alkotott elgondolásaival. Mezei Gábor tanulmánya Szabó Lőrinc és Oravecz Imre költészetének az utóbbi évtizedekben időről időre megkísérelt összehasonlítására vállalkozik, méghozzá kifejezetten a mediális kultúraelméletek eszköztárával: az írás és a hang médiumainak térképző teljesítményét mérlegre téve a Tücsökzene, illetve az Egy földterület növénytakarójának változása költeményeinek példáján. A kötet másik nagyobb tematikus összefüggését azok a tanulmányok állítják elő, amelyek kifejezetten a Szabó Lőrinc-költészet komparatisztikai irányú vizsgálatára vállalkoznak, világirodalmi relációkat, kontaktusokat, kulturális transzferfolyamatokat, illetve a költő műfordítói teljesítményét az előtérbe helyezve. Barna László Az Egy álmai (1931) és Szabó Lőrinc Goethe Wertheréről készített, 1933- as fordítása közötti textuális párhuzamokat tárgyalja. Szabó Lőrinc munkássága jó ideje fogas kérdéseket vet fel a magyar irodalom történetéhez a műfordítói teljesítmények és felfogások felől közelítő vizsgálódások számára. Az úgynevezett „nyugatos" műfordítói eszményhez nem minden összefüggésben köthető - hiszen például a „magyarázó" vagy „értelmező" fordítás gyakorlatának jelentős szerepet tulajdonító -, ugyanakkor szinte minden olyan összevetésből, amelyet az egymással versengő fordítások léte kényszerít ki, előnyösen kikerülő Szabó Lőrincnek a modern költészet francia kezdeteihez való viszonyát tárgyalja Szávai János és Szávai Dorottya: előbbi a Verlaine-, utóbbi pedig a Baudelaire-fordítások és az általuk felvetett 10/
