Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"
A néhány soros versben olyan animális társulásként tűnik fel az emberiség, amely már nem tekinthető civilizáltnak, és nem illeszthető be az arisztotelészi „politikai" ember (vagy állat)14 kategóriájába, a csorda nem működik feladatmegosztó közösségként, a párhuzam a társadalom hanyatlásának motívuma lesz. Hasonló tapasztalatot hordoz a Békák (I. 629.) is, ahol a békák menekülő közössége lesz az emberi társadalommal párhuzamos jelenség, amely egyfajta posztapokaliptikus világkép lehetőségét vetíti előre. Az intimitás nyelve A Szabó Lőrinc szerelmi líráját bemutató elemzések fókuszában gyakran a gondolati líra eszköztárát is mozgató, intellektuális beszédmódot feltételező intimitásversek állnak, amelyek a harci me- taforika felől, a hódítás és alávetettség dinamizmusában közelítik meg a témát, egyaránt konstatálva az én és a másik egyesülésének, egybeolvadásának, valamint a kettőjük kiegyensúlyozott kölcsönvi- szonyának a lehetetlenségét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Szabó Lőrinc legismertebb, kvázi szerelmes verse a Semmiért Egészen (I. 288-289.), amely a magány dilemmájának egyfajta megoldási kísérlete: a nemcsak szerelmes versként, hanem intimitásversként is olvasható szöveg olyan dialógus, amelynek csak az egyik szólamát halljuk, ám amelynek első sora (Szabó Lőrincre jellemző megoldásként) válaszmondat-struktúrát alkot,15 és az „igaz" kategóriáját állítja az érvelés fókuszába: „Hogy rettenetes, elhiszem, / de így igaz." A vers az én és a másik viszonyát a gép és az alkatrész metaforájával írja le, és az én törvényét, igazságát a másikra kiterjesztve gondolja el: „Alku, ha szent is, alku; nékem / más kell már: Semmiért 14 Arisztotelész, Állattani kutatások 488a7-10, idézi Simon Attila, Nyelv, kommunikáció, közösség és politika Arisztotelésznél (http://real.mtak.hU/27288/1/nyelvkommunika- cio-bolyai2015.pdf). 15 Kulcsár-Szabó Zoltán, Dialogicitás és a kifejezés integritása = Tanulmányok Szabó Lőrincről, Anonymus, Budapest, 1997, 87. „...hullám csak a tavon" /105
