Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[27.] Marton Endre (Nemzeti Színház) levele Dr. Simó Jenő miniszterhelyettesnek (Művelődésügyi Minisztérium) - 1973. március 14
[27.] Marton Endre (Nemzeti Színház) levele Dr. Simó Jenő miniszterhelyettesnek (Művelődésügyi Minisztérium) — 1973. március 14. Kedves Simó elvtárs! Nem szokásom levelet írni, és remélem, hogy a jövőben sem lesz nagyon szükségem rá. Most, hogy mégis írok - hosszú meggondolás után - azért teszem, mert úgy érzem, hogy az alább elmondottak rendkívül fontos elvi és gyakorlati kérdést jelentenek a Nemzeti Színház számára. Elölről kezdeném. Szeretném emlékeztetni, hogy 1971. augusztusában, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy a Nemzeti Színház vezetésével bízott meg; első kérésem volt, hogy módomban legyen egy olyan magyar és világirodalmi klasszikus repertoár jegyzéket készíteni, amely 4 vagy 5 évre biztosítja annak a koncepciónak lényegbe vágó megvalósítását, melyet azóta nem egyszer és következetesen felettes hatóságaink elismerően elfogadtak. Ezt a klasszikus tervet félévi munkával készítettük el. Minden törekvésünk az volt, hogy a válogatás kerete és száma a realitás alapjaira épüljön fel. Értem ez alatt, hogy nem akartuk birtokunkba venni más színházak kárára az egész világot. Ennek a tervnek különben, belső munkatársaim mellett, külső konzultánsai voltak: Kéry László, Király István és Pándi Pál. Fontosnak tartottam az ő szerepüket, hogy reálisak-e az általam elképzelt „más Nemzeti Színház” koncepciójához. A végső tervet 1972. március 8-án eljuttattam a Színházi főosztályhoz, Malonyai elvtárs kezébe, és ha írásban nem is, de tudtommal a tervet Simó elvtárs is kedvezően fogadta. Ennek tudatában szerveztük meg már az 1972/73-as évet és most az 1973/74-es évadot is. Az elmúlt hónapokban Adám Ottó sorozatos barátságtalan lépései a Nemzeti Színházzal szemben, egyre nőnek. Most levélben értesültem Bessenyei végső átigazolása után, hogy Bessenyeit mentsem fel a további Nemzeti Színház-i esetleges délelőtti munkái alól, mert az „Othello”-próbáit szeretné vele megkezdeni.125 És ezért írom a levelet, az „Othel- lo”-ért mert úgy érzem hogy Adám Ottó most már a Nemzeti Színház műsorpolitikáját is meg akarja fosztani egy olyan drámától, ami kimondottan Nemzeti Színház-i mű. Ez a mű nem kapcsolódhat, és nem kapcsolódik egyik színész személyéhez sem, tehát Bessenyei nem lehet egyenlő az „Othello”-val. Adám Ottó nem szimpatikus lépései a Nemzeti 125 Bessenyei Ferenc 1973-ban szerződött, immáron másodszor, először 1963-1967 között, a Madách Színházba, ahol 1980-ig maradt a társulatban. Az Othellot 1973. szeptember 28-án mutatták be (rend.: Ádám Ottó), amelyben Bessenyei a címszerepet játszotta. 139
