Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[52.] Jegyzőkönyv az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága üléséről - 1979. július 17.
Szigorúan titkos májusban sikerrel rendeztük meg a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházi Napokat, tudományos konferenciával egybekötve. A Krúdv-centenáriumról 2 Krúdy-bemutató- val emlékeztünk meg. Egész színházi életünk sikeres erőfeszítéssel támogatta a magyar dráma Szovjetunióban, ill. Lengyelországban megrendezett szemléjét, s biztosította a magyarországi lengyel színházi napok lebonyolítását.- A megvalósult évadterv műsorpolitikai és műfaji arányai kedvezőek. — A mai magyar drámairodalomból 44 bemutatót tartottak színházaink, ami az összbemutatószám közel egynegyede. E művek eszmeiség, stílus és műfaj tekintetében különfélék voltak. Jórészük realista szándékú, fontos társadalmi-morális kérdésekről szólt (Maróti, Szakonyi, Karinthy és mások művei), mégha dramaturgiailag nem voltak is eléggé kimunkáltak, és a rendezői munka sem mindig hozta felszínre a bennük levő lehetőségeket. Biztató jelenség, hogy számos fiatal drámaíró jelentkezett az évadban, s többségük valóságos társadalmi gondjainkról írta művét (Bereményi, Serfőző, Schwajda, Verebes és mások). Bemutatásra kerültek Örkény, Csurka mai témájú, groteszk hangvételű - a közönség érdeklődésétől kísért - darabjai is, amelyek a társadalmi életünkben meglevő ellenmondások részben találó, részben vitathatóan általánosító kritikáját adták. Az előadott történeti tematikájú művek többsége (Görgey, Simonffy, Sükösd, Szabó Magda, Száraz darabja) reálisabb történetszemléletünk kialakítása érdekében munkált, egy kisebb részük azonban (Eörsi, Hernádi, Spiró, Weöres darabja) elvont parabola-műfajban közölte szerzőjük vitatható társadalom- és történetfelfogására valló gondolatait. - A klasszikus magyar drámairodalomból a XX. századi művek bemutatása, olykor felfedezése változatlanul tartó tendencia színházi életünkben, amelyet az évadban Bródy, Krúdy, Heltai, Tamási, Barta Lajos, Nagy Lajos műveinek előadása jelzett. - Az orosz és szovjet drámairodalomból az előző, jubileumi évadhoz viszonyítva szám szerint kevesebb darabot mutattak be a színházak, de ezek nagy része az évad legkiemelkedőbb produkciói közé tartozott (Osztrovszkij: Vihar, Győr; Gorkij: Éjjeli menedékhely, Nemzeti Színház; Tolsztoj: Legenda a lóról, Szolnok; Dosztojevszkij: Félkegyelmű, Kecskemét; Roscsin: Szerelvény a hátországba, Pécs, stb.). A korábbi évadok kiemelkedő szovjet produkcióit színházaink továbbra is repertoáron tartották. - A szocialista országok drámairodalmát tekintve a lengyel drámák hazai bemutatásában előrehaladás mutatkozott. A többi szocialista ország színpadi művei iránt változatlanul mérsékelt volt az érdeklődés, e téren tervszerűbb darabkutató és dramaturgiai munkára van szükség. - A mai nyugati drámairodalom jelentős alkotásaiból több kiemelkedő előadás született (Nemzeti Színház, Pesti Színház, Szolnok), középszerű eredménnyel járt viszont ismert nyugati regények színpadi adaptációja (Vígszínház, Thália). A jól megírt, kommersz nyugati darabok iránt, változatlanul erős a közönségigény, egy-kettő bemutatására szívesen vállalkoztak a színházaink (Madách Kamara, József Attila Színház). A klasszikus nyugati drámairodalom ismert alkotásaiból néhány Shakespeare-bemutató (Vígszínház, Népszínház, Veszprém, Kaposvár), és Büchner: 393
