Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[24.] A Szegedi Nemzeti Színháznál lefolytatott vizsgálat - 1972
Szigorúan titkos Két eddigi bemutatójuk (Görög tragédiák, Például Caius) máris ezeket a szándékokat demonstrálja, több művészi eredménnyel; az idei műsor azonban még mindig nem teljes, újabb elvárások vannak - még az idei programmal kapcsolatosan is - mind a helyi, mind az országos szervektől, beleértve a tájolási feladatokra való nagyobb műsorpolitikai figyelést is. Nem vitás, hogy a helyzettel, a feladatokkal, önmaguk képességeivel való részletesebb megismerés segíti elő majd a következő évad még jobb műsorának kialakítását. Kiegészítésül megjegyezzük még, hogy az operatársulat műsorpolitikája immáron évtizedek óta nagyvonalú, biztos irányítású, különböző igényeket egyaránt kielégítő. Az operairodalom közismert remekműveinek szakadatlan bemutatása és felújítása mellett szinte évenként bemutatnak egy-egy ritkán hallható-látható alkotást is Gotovactól, Hinden- mith-től, vagy akár Erkeltől, Verditől, hogy a szegedi opera-műhelyt különlegességét, erre való képességét is demonstrálják. Az ilyenfajta kísérletek többnyire közönségsikerrel jártak, s az egész magyar operajátszást, operakultúrát gazdagították. Az operett-musical program nem elég eredeti, színvonalas műveket vesznek ugyan elő, igényesen játsszák el ezeket, de több kezdeményezés kellene új művek létrehozása és bemutatása érdekében. A balettegyüttes úgyszólván szétesett, a hajdani, hat-nyolc évvel ezelőtti gyakorlat - évenként legalább egy önálló balettestet rendezni és szériában játszani - a múlté, ilyesmire már Lendvay igazgatásának első évétől nem képes a színház. Súlyos hiányossága ez a tulajdonképpen négy tagozatos Szegedi Nemzeti Színház műsorának. 2.) Munkatársak, társulat: A szegedi Nemzeti Színháznak a vizsgált időszak kezdetén volt egy - hatvanas éveiben járó — országos hírű, sőt egész Közép-Európában ismert, becsült igazgatója (jelenleg főzeneigazgató) Vaszy Viktor személyében, egy ugyancsak elég széles körben ismert, nagy pedagógiai érdemekkel rendelkező, konzervatív ízléssel rendező zenei főrendezője (Versényi Ida, jelenleg már nyugdíjban, a repertoár-operák gondozója), valamint egy stílust teremtő képességgel rendelkező, több tekintetben erélytelen főrendezője Bozóky István. E vezetés (már zárójelben is jeleztük) közben többszörösen megváltozott. Vaszy Viktort felváltotta Lendvay Ferenc, aki mint igazgató hozta magával nagy szakmai ismereteit, vezetésbeli rutinját, szolid rendezői képességeit és tudását. Elszakadván a valóságtól, a helyi igényektől és követelményektől, valamint a pénzügyi keretektől, lehetőségektől, mennie kellett, s helyébe Giricz Mátyás volt debreceni főrendező került 1971 őszén. Giricz modern ízlésű, az agitatív, politizáló, korszerű eszközökkel dolgozó színház híve, vezetésében erélyes, magatartásában puritán, beosztottjaival szemben határozott követelményeket támasztó színházi vezető; jó szervező, sok mindenben üdvös változást eredményezett eddigi működése. A mostani évadra két segítőtársat is kapott: Sándor lános volt békéscsabai főrendező lett a prózai főrendező (ilyen Bozóky óta nem volt, s neki részben más is volt a funkciója), és Horváth Zoltán volt pécsi rendező lett a zenei főrendező. Az előbbi lobogó fantáziájú, látványos népszínházát csináló, modern ízlésű színházi szakember, az utóbbi pedig kiváló képviselője a modern opera rendezésnek. Távol állunk még attól, hogy azt mond127
