Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
Lexikon
Szigorúan titkos volt. 1959 óta tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, melynek 1964-től rektorhelyettese volt. Agárdi Gábor (1922-2006): színész. 1937-ben a szegedi Városi Színháznál kezdte pályáját. 1938-ban végzett az Országos Színészegyesület iskolájában. 1941-ig Szegeden, 1949-ig kisebb vidéki társulatoknál játszott. 1949-52-ben a Miskolci Nemzeti Színház tagja. 1952-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1955-től az Ifjúsági, ill. a Petőfi Színház meghatározó színészegyénisége. 1964-től Nemzeti Színházhoz társulatának tagja. 1989-ben örökös tag lett. ÁIB: Állami Ifjúsági Bizottság. Ajtay Andor (1903-1975): színész, rendező. Rákosi Szidi színésziskolája után (1927— 1929) a Szegeden kezdte pályáját. 1932-ben a Vígszínház szerződtette. 1943-tól 1945- ig a Nemzeti Színház tagja volt, 1945—1959 között ismét a Vígszínházban játszott, 1959-től a Jókai Színházban, 1963-tól a Madách Színházban szerepelt visszavonulásáig. Színpadi rutinját és tapasztalatait rendezőként is kamatoztatta. Akszjonov, Vaszilij (1932-2009): író. Orvosnak tanult, majd 28 éves korában, 1960-ban robbant be az irodalmi életbe Kollégák című kisregényével. A hatvanas-hetvenes években nagy sikerrel jelentek meg művei (A csillagos jegy, Marokkói narancsok, Megy a bordó vándorútra). Amikor 1980-ban a KGB felfedezte Ozsog (Égési seb) című művének kéziratát, az Egyesült Államokba emigrált, ahol egyetemi tanárként orosz irodalmat tanított. Megfosztották szovjet állampolgárságától, amelyet csak tíz év múlva kapott vissza és könyveinek megjelenését is csak a nyolcvanas évek végén engedélyezték. A kilencvenes évek első felében írta meg külföldön legismertebb művét, a Moszkvai történetet (1994). A szovjet-rendszer bukása után tért vissza Oroszországba, 2004-ben megkapta az orosz Booker-díjat Voltaire hívei című könyvéért. Almási Miklós (1932-): esztéta, esszéíró, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1962-ben a Magyar Színháztudományi Intézet csoportvezetője, majd 1976 és 1978 között igazgatója. 1978-tól 1997-ig az ELTE Esztétika Tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezetője. Kritikai és esztétikai írásai drámaelmélettel, színháztörténettel és filozófiai esztétikával foglalkoznak. Apáthi Imre (1909-1960): színész, rendező. A Színművészeti Akadémia elvégezése után 1931-ben a Fővárosi Operettszínházhoz, 1932-ben a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1935—1945 között és 1955-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1945-ben a Nemzeti, 1946-ban a Magyar, 1947—48-ban a Fővárosi Operettszínházban rendezett. 1945-1949 között a Művész Színházban szerepelt, rendezett, de igazgatóhelyettes is volt. 1950—52-ben a Fővárosi Operettszínház színésze és főrendezője, 1952-től 1955- ig az Ifjúsági Színház színésze, rendezője, majd főrendezője. Ascher Oszkár (1897-1965): színész, előadóművész, színészpedagógus, színházigazgató. A Műszaki Egyetem elvégzése után mérnökként dolgozott. Egyetemi évei alatt Ódry Árpádnál tanult. 1921-től önálló esteket tartott. 1926-28-ban a Teréz körúti Szín590
