Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)

[71.] A Művelődési Minisztérium előterjesztése az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság a számára az 1981/82-es színházi évad tapasztalatairól, az 1982-es nyári és az 1982/83-as színházi évad programjáról - 1982. június 22.

Szigorúan titkos Mariann monodrámája a Nemzeti Színházban, a Vizsolvi biblia 47Svívtak osztatlan el­ismerést. Ugyanennek a hagyománykeresésnek a jegyében van indokolt közönségsikere Szabó Magda: A csata c. történelmi drámájának, drámatrilógiája második részének (Madách Színház, r.: Lengyel György). Illetve azok lettek egyenetlen színvonaluk mellett is az évad karakteralakító tényezői,- amelyek — főként a PB 1981. áprilisi határozata nyomán — felújításként járultak hozzá a közelmúlt, illetve felszabadulás utáni történelmünk jobb megértéshez: Mes­terházi: Pesti emberek (Thália, r: Kazimir Károly)., Déry: Tükör (Dunaújváros, r.: Csiszár Imre), Sarkadi: Elveszett paradicsom (Kecskemét, r.: Szőke), Darvas: Részeg eső (Veszprém, r: Pethes György), Vízkereszttől szilveszterig (Békéscsaba, r.: Giricz Mátyás), továbbá Szakonyi: Honkongi paróka (Békéscsaba, r.: Illés István), Urbán: Uborkafa (Szeged, r.: Halasi Imre).- Itt jegyezzük meg: a hagyományértelmezés polarizálódását Zilahy: Fatornyok472 c. tisz­tességes drámájának a nosztalgiahangulattól támogatott felértékelése, másfelől Herná- di-Jancsó: Szép Magyar Tragédia c. darabjának a nemzeti függetlenség illúzióit eseten­ként szélsőséges kitételekkel perszifláló hatása jelzi.476 477 478 Ehhez a régi-népi-nemzeti érdekű, vagy a felújítás okán történeti érdekű övezethez képest a felszabadulás utáni (mai) magyar társadalom egyidejű megközelítésének újonnan be­mutatott drámái ideológiailag, művészileg és közönséghatás szempontjából is korláto­zottabb szereppel, jelentőséggel bírtak.- Örkény: Forgatókönyv (Vígszínház, r: Valló), Illyés: Sorsválasztók (Madách, r.: Adám Ottó), Németh László: Harc a jólét ellen (Veszprém, r: Horvai István), az ideológia­ilag, politikailag korrekt rendezések mellet és szerzőik irodalmi tekintélye ellenére is - relatív értékeik erejéig: kevéssé váltak az évad arculatformáló tényezőivé.- Emellett a többi dráma bemutatására inkább a színházak kötelességszerű magyar drá­ma-pártolása, esetenként elhamarkodott színrevitele, mintsem választékon alapuló, el­mélyült dramaturgiai munkával megalapozott segítése volt a jellemző. Közülük Fejes: Az angyalarcú 479 480 c. drámája potenciális értékei, Csörsz: Kék a tenger 430 c. darabja a fiatalok „hiánydramaturgiája-nak” reprezentálása miatt, Csurka István: Reciprok ko­476 Károli Gáspár Vizsolyi Bibliája (bem.: Nemzeti Színház, Katona József Színház, 1982. február 13. rend.: Bodnár Sándor). 477 Zilahy Lajos, Fatornyok (bem.: Népszínház, Várszínházban, 1982. április 23. rend.: Kerényi Imre). 478 Hernádi Gyula, Szép magyar tragédia (bem: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, 1982. április 24. rend.: Jancsó Miklós m.v.). Hernádi művét már Szinetár Miklós rendezésében lehetett látni 1977 nyarán a Gyulai Várszínházban. 479 Fejes Endre, Az angyalarcú (bem.: Radnóti Miklós Színpad, 1982. január 9. rend.: Gáspár János). 480 Csörsz István, Kék a tenger (bem.: Thália Színház, 1982. április 23. rend.: Romhányi László). 565

Next

/
Oldalképek
Tartalom