Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[69.] A Nemzeti Színház igazgatójának, Sziládi Jánosnak a pártvizsgálata - 1982
Szigorúan titkos Hangsúlyozni kell ugyanakkor - a többségi vélemény egyértelmű megnyilatkozásai alapján - hogy Vadász Ilona elvtársnő a társulat megbecsült tagja. Érzik védőszárnyait. Nem csak azért, mert minden idejét és energiáját a társulati életnek szentelte és ajtaja mindig nyitva volt a bajjal-gonddal küszködő színész és nem színész előtt. Hanem, mert személyesen, áldozatosan képviselte - jól vagy rosszul - mindazon bírálatokat, amelyek a színházirányítással, a műsorpolitikai koncepcióval, a darabválasztás kudarcával, — a rendezői túlkapásokkal kapcsolatban hozzá befutottak, nála összegeződtek. B.) A színház állami vezetése bírálataként kimondható, hogy a Nemzeti Színház társulati életében nem működött a munkahelyi demokrácia halvány eleme sem. Ezért az állami vezetői hármas magára maradt, elszigetelődött. - A kollektívától nem kaphatta meg azt a segítséget, amely a konstruktív műsorkoncepció és műsorpolitika kialakításában az önkontrollt, a szellemi többletet, a többségi támogatást garantálta volna. Ez a bajok gyökere. És ebben mindhármuk felelőssége közös. A színházban a hibás rendezőcentrikus szemlélet és gyakorlat korlátlanul érvényesül. A társulatot önmegvalósításuk eszközének tekintették. Háttérbe szorították a Társulat kollektíváját, a kollektíva meglévő művészi kvalitásait és érdekeit. Nélkülük és nem velük akarták kialakítani a Nemzeti művész-politikai koncepcióját. A két vezetőrendező nem tűri a kritikai észrevételeket. Egyeduralkodók. Éppen ezért a meghallgatott művészek többsége — a legjobbak is - kirekesztettségüket sérelmezik és velük való bánásmódot etikátlannak és tűrhetetlennek ítélik meg. Ez a hibás rendezői szemlélet és részükről a hallatlan nyomás sodorta magával — a személyében sokak által jó szándékúnak megítélt és áldozatnak tekintett egyszemélyi vezetőt - Sziládi János igazgatót. Sziládi elvtárs támaszkeresésében a két rendezőnél megrekedt. Ezért törvényszerű, hogy az alkotóműhely demokratizmusa helyett a két rendező akaratának rendelte alá magát. 5.) Összegezve a pártvizsgálat tapasztalatait, megállapítható, hogy a Nemzeti Színháznál lényegében a munkahelyi demokrácia hiánya és a pártdemokrácia sérelme együttesen eredményezik, hogy a társulat kollektíváját kizárták a Nemzeti Színház művészi koncepciója, a műsorpolitika kialakításából, valamint az irányítás törekvéseinek és gondjainak megértetéséből. Helyette a függő viszony túlzott jelenléte, a kiszolgáltatottság félelme, illetve az önző és óvatos közömbösség az uralkodó. 553
