Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[5.] Jegyzőkönyv az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának üléséről - 1971. október 12.
Szigorúan titkos Ha csupán címek és művek szerint tanulmányozzuk az évad összesített műsorát, akár elégedettek is lehetnénk a magyar klasszikus drámák arányával. Szerepel a műsorban Katona, Vörösmarty, Szigligeti, Csiky, Bródy, Móricz is, többen kettő vagy három alkotással. Sőt: ebben az évadban is színre kerültek régi, elfeledett művek, (pl. Madách: Mária királynő - Szeged). Mégis, a magyar klasszikusok szempontjából nem volt eléggé gazdag az évad. A pesti színházak nem mutattak be magyar klasszikusokat, a vidéki produkciók között is kevés volt igazán jelentékeny. b. ) A szovjet és klasszikus orosz dráma vonatkozásában az elmúlt évadot számszerűleg is (23 mű), eszmei, esztétikai és műfaji szempontból is eredményesnek ítélhetjük. Többnyire gondos darabválogató munka után igényes megformálásában vitték színpadra Arbuzov, Baklanov, Edlis, Satrov, Smuul, Zorin, Zsuhovickij s mások műveit. Az orosz klasszikus drámák bemutatói többségükben újszerűek és színvonalasak voltak: a Nemzeti Színházban bemutatott Ivanov nagy formátumú, izgalmas rendezői kísérlet;42 de Csehov Ványa bácsijának szegedi,43 A kutyás férfi pécsi,44 Osztrovszkij Viharjának Déryné Színház-beli előadása45 is méltán keltett országos visszhangot. A szovjet Kultúra Napjai keretében és az egész évadban bemutatott mai szovjet és klasszikus orosz drámák jelentős szakmai és közönségsikert arattak. A szomszédos szocialista országok drámairodalmából változatlanul kevés mű került színpadra. A 6 bemutató közül csupán Eftimiu Csavargó46 és Scibor-Rylski Ismerős ismeretlen47 c. alkotás érdemel említést (Békéscsaba, illetve Kecskemét). c. ) A modern nyugati drámairodalomból elsősorban a jelenkori kapitalizmus világának kritikáját adó művek értek el sikert (Weiss, Heller, Miller, Freed, Whiting, Stoppard és mások műve). Színházaink elvétve műsorra tűztek egyébként olyan színvonalas darabokat is, melyek tőlünk idegen filozófiát hordoznak (pl. Faulk- ner-Camus: Requiem egy apácáért - Kaposvár)48. Színpadi megformálásuk azonban az alkotók felelősségérzetéről, kritikai érzékéről tanúskodik. A darabválogató munkában megfigyelhető, hogy olykor nevekre, s nem alkotásokra koncentrálnak, s bemutatnak kitűnő íróktól gyenge vagy alig középszerű műveket is. Ezt az élné42 Csehov, Ivanov (bem.: Nemzeti Színház, 1971. január 21. rend.: Marton Endre). 43 Csehov, Ványa bácsi (bem.: Szegedi Nemzeti Színház, 1971. április 15. rend.: Lendvay Ferenc). 44 Csehov - Gabriel Arout, A kutyás férfi (bem.: Szegedi Nemzeti Színház, 1970. november 6. rend.: Nógrádi Norbert). 45 Osztrovszkij, Vihar (bem.: Állami Déryné Színház, 1971. április 4. rend.: Csongrádi Mária). 46 Victor Eftimiu, A csavargó (bem.: Békés Megyei Jókai Színház, 1971. február 19. rend.: Miszlay István). 47 Alexander Scibor-Rylski, Ismerős ismeretlen (bem: Katona József Színház, Kecskemét, 1971. február 5. rend.: Turián György). 48 William Faulkner - Albert Camus, Requiem egy apácáért (bem.: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1971. február 12. rend.: Komor István). 53
