Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[68.] Jegyzőkönyv az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság üléséről - 1981. június 30.
Szigorúan titkos a Szovjet Kultúra Napjai, a vendégjátékok gazdag visszhangját). Örvendetes az is, hogy a színházi szaksajtó és kritika többször visszatért a mai magyar drámairodalom és színház, a színház és közönség viszonyának, egy-egy ún. színházi vállalkozásnak a behatóbb elemzésére (1. például a Szövetség szakosztályi vitáit és a megjelent referátumokat). A színikritikával kapcsolatos alapvető gondjaink azonban nem változtak, sőt szaporodtak. A fő gond szemléleti jellegű: a produkciók gondolati-ideológiai elemzése, határozott minősítése változatlanul ritka; több kritikusnál szinte gyakorlattá vált a polgári életfilozófiákat, az individuális magatartásformákat hordozó művek preferálása; nem ritka az olyan kritikus, aki a világos gondolati-érzelmi ívű produkciót eleve leegyszerűsítőnek ítéli, a zavarost és éttekinthetetlent, a szkeptikust és kiábrándítót, a meghökkentőt és sokkolót korszerűnek tartja. Színikritikánkban igen ritkák az átfogó, elméleti igényű évad- és tendencia-elemzések, a kritika figyelme nem minden színházi műhelyre terjed ki, s gyakran lemarad fontos produkciókról. Színikritikusaink többsége nem eléggé felkészült, nem eléggé tájékozott a színház sajátos művészetében, feltűnően sok a színházhoz nem értő, dilettáns literátor, minden korosztályban. Színházaink gazdálkodási-működési nehézségei az évadban tovább szaporodtak. A rendelkezésükre álló pénzeszközök nagyságrendje vagy nem változott, vagy csökkent, üzemeltetési költségeik viszont tetemesen megnövekedtek (anyag- és energiaárak emelkedése stb.). E nehézségeket intézményeink tervszerűbb, szervezettebb gazdálkodással ellensúlyozták. Munkájukat több ponton nehezítették egyes elavult, merev jogszabályok is (pl. bérgazdálkodás, honoráriumrendszer). Budapesten 2, vidéken 3 színház rekonstrukciója folyik, s többé hamarosan megkezdődik: ezek, valamint a nyári felújítások is sok gondot okoznak a színházaknak, a társulatoknak. Az elhúzódó rekonstrukciók és nyári felújítások, a rekonstrukciók idején elve kisebb befogadó képességű termekben való játszás, egy-egy színház esetében a tervteljesítés elmaradása, s kismértékben az 1979. évi jegyáremelés okán a színházak előadás- és nézőszáma a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. Az előadásszám évek óta csökkenő tendenciája 1980-ban megállt, sőt némileg emelkedett; ezen belül nőtt a központi színházak előadásszáma (főképpen a Népszínházé), mérséklődött a fővárosi és vidéki tanácsi színházaké. Jelentősen, kb. 200 ezerrel csökkent viszont az országos össz- nézőszám, ezen belül emelkedett a központi színházaké, mérséklődött a fővárosi és vidéki tanácsi színházaké (kb. 250 ezerrel). * * * A Művelődési Minisztérium Színházi Osztálya, az irányítás jobb megalapozása érdekében, három átfogó munkát készít elő: A színházművészet helyzete és feladatai, A magyar színház mai nemzetközi kapcsolatrendszere és fejlesztési teendők, A magyar színikritika helyzete. Az Agitációs és Propaganda Bizottság kezdeményezése alapján, az évad során kétlépcsős műsortervezési rendet alakított ki, s ezt túlnyomórészt sikerült is betartania. Két alkalommal igazgatói értekezleten, illetve korábbiaknál alaposabb tervmegbeszéléseken 535
