Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[68.] Jegyzőkönyv az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság üléséről - 1981. június 30.
Szigorúan titkos Színházaink igen színvonalasan vették ki részüket az évad közvetlen művészpolitikai feladatainak megoldásából. Bartók Béla születésének 100. évfordulójára kiemelkedő opera-, balett- és bábprodukciók születtek. A Szovjet Kultúra Napjai alkalmából (1980 ősze) gazdag színházi programot bonyolítottak le, jelentős szovjet drámákat mutattak be és Tovsz- tonogov világhírű társulatát is fogadták. A megvalósult bemutatórend műsorpolitikai és szerkezeti arányaiban biztató jelenségek és féloldalasságok, hiányosságok egyaránt tapasztalhatók. A legkevésbé várt, legkellemetlenebb meglepetést az úi magyar drámák összessége szolgáltatta. Több, jelentősnek ígérkező mű nem készült el, s így a tervezettnél számszerűleg is lényegesen kevesebb darab került bemutatásra. Noha a végül is műsorra tűzött darabok szerzőinek névsora igen tekintélyes, szinte minden generáció képviselteti magát benne (Illyés, Thurzó, Hubay, Maróti, Szakonyi, Mészöly, Páskándi, Moldova, Görgey, Gyurkovics, Csurka, Müller, Nádas, Sárospataky, Schwajda, Kornis, Spiró, Bereményi, Marsall), az új művek között alig található jelentékeny, többségük - eszmei végiggondo- latlanságuk, zavarosságuk dramaturgiai megmunkálatlanságuk miatt — közepes vagy kifejezetten gyenge. A magyar nyelvű dráma presztízsét az évadban a romániai Sütő András és Székely János, a jugoszláviai Tolnai Ottó műveinek bemutatása mentette meg. — Az évad klasszikus drámaprogrami a színes, változatos volt. A klasszikus és fél-klasszikus magyar drámairodalmat - többek között — Kisfaludy, Madách Imre, Kassák Lajos, Szép Ernő, Németh László, Sarkadi Imre művei képviselték. (Hosszú idő után színpadot kaptak olyan művek is, mint például Herczeg Bizánca,460 Lengyel Menyhért Tájfunja461, — fogadtatásuk is mutatja, hogy az idő méltán ítélte őket feledésre.) Igen színvonalasan alakult az orosz és szovjet klasszikus drámairodalom, továbbá az egyes nyugati klasszikus drámairodalmak jelenléte, Gogol, Szuhovo-Kobilin, Csehov, Gorkij, Bulgakov, illetve Shakespeare, Shelley, O’Neill, Moliere, Hugo, Goldoni, Lorca, Kleist, Hauptmann, O. von Horváth műveinek bemutatásával. Továbbra sem történt azonban érdemleges lépés néhány szomszédos nemzeti drámairodalom (csehszlovák, román, jugoszláv, lengyel) klasszikus örökségének feltérképezésére, a legjobb művek műsorra tűzésére. — A bemutatásra került kortárs külföldi drámairodaimon belül megnövekedett a nyugati darabok száma. Pozitív vonás ebben az, hogy tágult a műsorra került művek választéka, s a jelentős, progresszív angol drámák mellett (Osborne, Griffith, Poliakoff stb.) értékes német, francia, skandináv, dél-amerikai darabok is színpadra kerültek (Huchhuth, Kroetz, Enquist, Eriksson, Athayde stb. művei), negatív az, hogy e műcsoport egyik része, naturalisztikus stílusa miatt, ízlésgondokat vetett fel (pl. Kroetz darabjai), másik része pedig a kommersz, a lektűr kategóriájába tartozott (Priestley, Harwood, B. Clark, Slade, N. Simon darabjai). Változatlanul nem volt megfelelő a mai szovjet és a szomszéd szocialista országok új drámairodalmának részesedése a megvalósult 460 Herczeg Ferenc, Bizánc (bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1981. április 25. rend.: Konter László). 461 Lengyel Menyhért, Tájfun (bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1980. október 11. rend.: Nógrádi Róbert). 533
