Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[4.] Urbán Ernő Fő a csomagolás a Vidám Színpadon - 1971
Szigorúan titkos Szólnunk kell még a mű eszmeiségéről is. Urbán Ernő szavaival élve „szatírát nem jókedvében, hanem toporzékoló dühében kénytelen írni az író”. Darabjában egy általános erkölcsi és emberi magatartást ostoroz, egy jelenséget, amelyre fel akarja hívni mindannyiunk figyelmét. A szatirikus ábrázolás lehetővé tesz bizonyos túlzásokat, torzításokat. A mi társadalmunk visszásságainak feltárásánál azonban döntően fontos, hogy ez az ábrázolás a társadalomért és ne a társadalom ellen, az észlelt jelenséget és ne a társadalmat érje. Urbán Ernő nagyon helyesen egy valóságban létező jelenséget bírál. Ennél fogva elképzelhető lenne a drámában egy személy — esetleg egy pozitív hős — aki a társadalom szempontjából immorális jelenségek ellen szót emel. A Fő a csomagolás-ban Pór Miska elrajzolt, komikus figurája azonban aligha alkalmas erre a szerepre. Urbán, ha már nem tudott pozitív hőst, legalább pozitív atmoszférát teremthetett volna. Arra gondolunk, hogy a Léda KTSZ vezetői mégiscsak egy szocializmust építő társadalomban élnek, amelyben a szocializmus lényegétől idegen magatartás előbb-utóbb felszínre kerül s elnyeri méltó büntetését. Az ettől való félelem, vagy ha úgy tetszik a társadalom morális nyomása azonban még csak fel se villan a darabban. Urbán kíméletlenül leleplez egy negatív jelenséget, a dráma befejező képében pedig félreérthetetlenül levonja a konklúziót: a harácsolok, élősdiek számára korlátlan lehetőséget jelent az új gazdaságirányítási rendszer, s egyes vezetők korruptsága. A Fejes-féle vezetők miatt a társadalom élősdijei mindig biztonságban lesznek. Pestiesen mondva: ez van! Ezekkel a negatív erőkkel szemben - a drámán belül - nincs méltó ellenfél, aki felvegye a harcot. Az író személye az egyetlen igazában pozitív erő, az író, aki őszinte indulattal, a szatíra eszközeivel akar leleplezni egy erkölcstelen magatartást, mely itt burjánzik a szemünk előtt. Dicséret illeti a színházat, hogy vállalja Urbán aktuális mondanivalójának színpadi megvalósítását. Fentiekben vázolt művészi fogyatékosságai ellenére ez a mű kétségkívül előrelépést jelent a Titkárnők lázadása,36 az Egy fiúnak négy mamája37 és egyéb hasonló vígjátékokkal szemben. Reméljük, hogy az előadás hű marad a szerző alapgondolatához és a műfaj keretei, a színház adottságain belül igazi színházi élményt fog nyújtani. E megjegyzésekkel kiegészítve támogatjuk a színház felterjesztését és a mű jóváhagyása érdekében kérjük szíves állásfoglalásukat. Budapest, 1971. január 26. Elvtársi üdvözlettel: Kurcz György sk. főosztályvezető 36 Kállai István, Titkárnők lázadása (Vidám Színpad, 1969. október 3. rend.: Jósfay György). 37 Bencsik Imre, Egy fiúnak négy mamája (Vidám Színpad, 1970. november 6. rend.: Zsudi József). 47
