Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[60.] Jegyzőkönyv az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága üléséről - 1980. június 17.
Szigorúan titkos néhány régebbi és jelentős drámánk figyelemre méltó reprízére is: Fejes: Rozsdatemető, József Attila Színház; Vonó Ignác, Veszprém; Illés Endre: Törtetők; Hubay: Tüzet viszek, Debrecen. A bemutatott művek kisebb hányada történelmi dráma (Illyés, Száraz, Szabó Magda), s ezek a helyesebb nemzettudat, a reálisabb múltismeret kialakítását segíthetik. Visszaszorulóban a történeti parabola, a bemutatott ilyenfajta művek (Boldizsár, Ördögh darabja) gondolatisága korrekt volt. A mai témájú drámák fontos társadalmi, morális kérdésekkel foglalkoznak: az elmúlt 30-35 év és a ma eredményeit és konfliktusait, a kétségtelenül meglevő generációs ellentétek, a közösségi és magánéleti feszültségek természetét kutatják, sokszor ironikus-szatirikus hangvétellel, váltakozó művészi színvonalon (Bere- ményi, Maróti, Csurka, Gyurkovics, Dobozy művei, Borenich, Hegyi és Kovalik riportdrámái). Mind több jel mutat arra, hogy a magyar drámaírók és a színházak kapcsolatai javulnak: növekszik a bemutatott új művek száma: írók rendezhetik meg saját darabjaikat (Hernádi, Gyárfás, Spiró): mind több színház lép fel kezdeményezően, érvényesítve a megrendelő műhely funkcióját; a tanácsok és a KM is segíti e folyamatot, pályázatokkal, alkotói támogatásokkal, ösztöndíjakkal, s gyakran konkrét szervezőmunkával is. - Tovább tart a 20. századi magyar klasszikus, félklasszikus drámák újrafelfedezése, többnyire jelentékeny színpadi produkciókban (Németh László: Húsz János, Nemzeti; Sarkadi: Ház a város mellet, Miskolc; Móricz: Űri muri, Károlyi: Ravelszki, Kecskeméti; Füst Milán: IV. Henrik, Népszínház). Az évad klasszikusunknak adózó tiszteletadása volt Katona: Ziska c. átigazított drámájának ősbemutatója Kecskeméten. Mindez azonban nem feledtetheti el azt a negatív tényt, hogy immár évadok óta nem született az 18-19. századi klasszikus drámánkból jelentékeny bemutató; a jövő évad a téren változást ígér. Az orosz és szovjet drámairodalomból - a nagyszabású Szemle keretében - színházaink 30 orosz és szovjet művet mutattak be, s 9 korábbi produkciót repertoáron tartottak. (További 6 mű bemutatója őszre halasztódott.) A műsorra tűzött 30 darab közül klasszikus 8 mű (a szerzők: Gogol, Osztrovszkij, L. Tolsztoj, Csehov, Bulgakov és mások), mai szovjet dráma 19 mű (a szerzők: Satrov, Ajtmatov, Bondarev, Gelman, Rozov, Suksin, Gorin, Aljosin, Trifonov, Vampilov és mások) 3 pedig mai gyermek- és bábdarab. A színpadra állított művek jórészt orosz nyelvű drámák, de szép számmal akad köztük a Szovjetunió más nyelvű népeinek drámaalkotása is. A művek többsége a Szovjetunió történelmének nagy forradalmi eseményeivel, Lenin alakjával, a Nagy Honvédő Háborúval, illetve a mai szovjet társadalom építésének eredményeivel és problémáival, a szovjet emberek örömeivel és morális gondjaival foglalkozik. A szovjet művek színpadra teremtésének alkotói folyamatában több értékes színházi produkció jött létre (Trofonov: Csere, Szolnok; Satrov: Égszínkék lovak, vörös füvön, Bulgakov: A Mester és Margarita, Thália; Rozov: A siketfajd fészke, Játékszín; Gorin: A gyújtogató, Radnóti; Osztrovszkij: A jövedelmező állás, Nemzeti; Csehov: Három nővér, Madách; L. Tolsztoj: Élő holtest, Debrecen; Saltenis: Sicc, halál... Miskolc). — A szomszéd szocialista országok drámairodalmának néhány alkotásából jelentős bemutatók születtek: kiváló Brecht-produkciók, a lengyel Mrozek: Emigránsok, a 460
