Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[2.] Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése a Nemzeti Színházban - 1970
Szigorúan titkos százszázalékosan világosak, amelyek a szerepjátszás és a realitás pontjai. Lehet, hogy az egész dolog egy nagy játék, de ezt nem érzem. Nem tudom, hogy világos-e ez így. Babarczy László: Én teljesen egyetértek azzal, amit mondtál, lényegében én is ezt mondtam. Valamit azonban elfelejtettem eléggé hangsúlyozni. Amit Pista, Te mondtál. Az előadásnak az első része nem sikerült, nem is sikeres, a második része a sikerült és sikeres is ezekkel a problémákkal együtt, mert azért mégis csak megkapom a nézőpontot, Tamás. Teljesen egyetértek azzal, hogy zavaró volt, mert nekem is zavaró momentum volt, hogy hol kapom meg azt, hogy a Moliére tényleg milyen állapotban van, vagy hol kapom meg, hogy tényleg milyen titokzatos. De azután a Moirronnal való jelenttől, a zsarnok-jelenettől kezdve nagyon-nagyon szép volt az előadás. Egy dolgot azért szeretnék érinteni, hogy mit értek az idő múlásán, és miért tartom lényegesnek. Nagyjából csak látszólagos sdláris ellentmondásról van szó, amikor a Pápai nagyon realisztikusan eljátssza a gyóntatási jelenetet. Ha figyeltetek, nincs frappánsan megírva, de a Moliére-i szakítási jelenetben kicsit patetikusabb, és nem illik pontosan ahhoz, amit a Major csinál, aki nyersebben csinálja ezt. Neki is vannak ilyen finoman kihegyezett pontjai, amikor egy pillanatra ott marad, és egyszer csak van egy olyan pillanata, amikor lehet látni, hogy nem tudja, hogy szakít vagy sem. Van egy folyamat a játékban, és ezt igaznak érzem. Elmúlt húsz év, és eljön egy öreg asszony, egy elbutult, önmagát, minden realitását elvesztett öregasszony a maga döbbenetes valóságában. És ugyanakkor van egy Moliére, aki belemegy egy szerelembe, hülyén vagy nem, mert tetszett neki vagy a test vonzotta, mit tudom én, és él egy ilyen ragyogó, sikeres dolgot, és elmúlik húsz év... Benedek Árpád: Vagy tíz év. Babarczy László: .. .mindenesetre döntő tíz év, a széthullás tíz éve múlik el, és akkor eljut arra a pontra, hogy egyetlen bázisa az életének, hogy majd a művein tovább élnek, mert az ember az életére néz. Itt vannak a hibák, Pista, az előadásban. Mert ettől a második rész drámai és izgalmas, mert amikor az Erzsi meggyónja a meggyónnivalót,27 akkor leütődik az a hang, amitől azért alapvetően megkapom a befejezés tragikus és pontosan azt a tartalmát elmondó részét, ami a Pista előbb itt elmondott: rádöbben arra, hogy kinek szolgáltam az életemben. De az első részben mindezek a problémák nincsenek megoldva. Nem tudom pontosan, hogyan lehetne jól előkészíteni, valahogy a fiatalság erejére vagy sikerességre, nem tudom, mire lehetett volna építeni, de valami nincs meg, amire építeni lehetett volna. Benedek Árpád: Szabad egy javaslatot tenni, elnök úr? 27 Madeleine Béjart - Pápai Erzsi. 37
