Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[47.] Jegyzőkönyv az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága üléséről - 1978. június 20.
Szigorúan titkos hagyományok megismertetését és népszerűsítését szolgálták. A nyári programok összességükben hovatovább a színházi élet évadközi folytonosságát eredményezik. Színházaink új formákkal bővítették közművelődési munkájukat. Törekvéseik középpontjában változatlanul a munkásság és az ifjúság színházra nevelése (üzemi előadások, a Szovjetunióban, az NDK-ban dolgozóknak adott műsorok; színházbarát-körök; iskolaszínház) illetve az ellátatlanság csökkentése áll. (A miskolci, kecskeméti, békéscsabai, debreceni színházak jól megválasztott stúdió- és kamara előadásainak, a Fővárosi Operett, a Thá- lia zsebszínházi produkcióinak „tájolása”; általában az a tény, hogy fővárosi színházaink mintegy 300 előadást tartottak az anyaszínházon kívül, nemcsak munkáskerületekben, de vidéken is; a tanyaszínház). A közönség érdeklődésének felkeltésében és orientálásában a korábbinál aktívabb, jelentékenyebb szerepet játszottak a Rádió és a Televízió műsorai. A közművelődési arculatú Népszínház vidéki előadásainak színvonala a korábbi Déryné Színház előadásaihoz képest jelentősen emelkedett, de a játszási feltételekkel szemben támasztott nagyobb követelmények, a közönségszervező munka és a tanácsokkal való kapcsolattartás fogyatékosságai, valamint az irodalmi műsorok szokatlansága a tervezettnél valamelyest nagyobb előadás- és nézőszámcsökkenést eredményeztek. Az évad során kielégítően alakultak színházaink nemzetközi kapcsolatai. Kiterebélyesedett gyakorlattá vált külföldi vendégrendezők, díszlet- és jelmeztervezők meghívása; a határ menti színházak műsorcseréje (román, jugoszláv, szlovák és magyar színházak között; és akad példa társulatok azonos műsorának cseréjére is a berlini Gorkij Színház és a Pesti Színház „Lotte” előadásának kölcsönös vendégszereplése). Színházi szakembereink több jelentős nemzetközi színházi szervezet vezetőségében, rendezvényein aktívan vettek részt. Színházi életünkben néhány, csak tartós erőfeszítéssel feloldható feszültség is tapasztalható: — A magyar dráma színpadi jelenlétében mutatkozó eredmények mellett sem kielégítő az írók és színházak viszonya; kívánni valót hagy maga után a színházak dramaturgiai munkája nehezen jönnek létre a kölcsönös ellentétek feloldását, a jobb együttműködést segítő közös fórumok. — Nem igen csökken a színházművészet és a színházkritika közötti feszültség; hiányoznak a közös szóbeli vitafórumok; bizonytalan, az apológiától az egyoldalú elmarasztalásig terjed színházi életünk szóbeli önmegítélése, a nemzetközi rangjáról alkotott vélemény, ugyanakkor színházi életünk tartalmi, művészi kérdéseiről hiányoznak az érdemleges sajtóviták. — Komoly gondot és nyugtalanságot kelt a Szegedi Nemzeti Színház és a Debreceni Csokonai Színház; megkezdődött a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház, a Veszprémi Petőfi Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a József Attila Színház, a Madách Kamara, a Vígszínház és a Budapesti Gyermekszínház küszöbön álló, egyenként is huzamos ideig tartó rekonstrukciója. 342
