Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[38.] A magyar színikritika helyzete - 1975
Szigorúan titkos csupán különböző jellegű hozzászólásokra) — s az a körülmény csak tovább növelte a szakma és a kritika között már korábban is meglévő feszültségeket. Alapvető hiányossága volt e vitáknak, hogy minősítéseik mércéjét nem a szocialista kultúrpolitika követelményei alkották, s a mai magyar színház helyzetét, feladatait különböző, eszmeileg ugyancsak vitatható áramlatok „oldaláról” ítélték meg. Az Új írás-vita idején a magyar színház jelentős kísérleteket tett a szocialista társadalmi fejlődés kérdéseinek gondolatteli, korszerű színpadi ábrázolására, a közönségszervezés hatékonyságának növelésére, a színházi terület szociális helyzetének a megjavítására, a munkásság és az ifjúság színház iránti érdeklődésének a fokozására, stb. - ezekről a kérdésekről azonban nem esett szó a vitában. Az Alföld-vita épp akkor ítélte elégtelennek a magyar drámák színpadi megjelenését, amikor ezek száma ténylegesen meghaladta az össz-bemutatók 50%-át; reális problémaként jelentkezett ugyanakkor a tematika szűkössége az ábrázolás egysíkúsága, stb., ám ezeket a vita nem érintette, vagy ha mégis, akkor elfogadhatatlan szemléleti felfogásban. S amikor a vidéki színházak munkája a korábbi állapotokhoz mérten örvendetes fejlődést mutat, amikor a magyar színház legújabb története során a legkedvezőbb alkalom kínálkozik a szellemi erők, a tehetségek összefogására - akkor rendkívül káros „taktika” a folyamatot szubjektív síkra helyezni, s különböző álkérdések - pl. „nemzedéki konfliktus” - közbeiktatásával megzavarni, hátráltatni annak egészséges kifejlődését. A következőkben részleteiben is visszaidézzük a viták során elhangzott legjellemzőbb megnyilatkozásokat. III. 1., A Royal Shakespeare Company 1972. októberi vendégjátéka nagyszerű szakmai erényeket csillogtatott. Az együttes sok tekintetben bravúros teljesítménye mindazonáltal egy olyan színházi rendszerben született, amelynek felépítése és jellege alapvetően eltér a szocialista magyar színház célkitűzéseitől - másrészről az előadás eszmevilága a maga rezignált, kiábrándult „életbölcsesség” - sugallatával ugyancsak alapos elemzést kívánt volna a marxista kritika részéről. Sajnos színikritikánk mindezzel adós maradt - mi több: az angol társulat teljesítményét egy minden szempontból abszolút értékszférába emelte, s azt a látszatot igyekezett tudatosítani, mintha a magyar színháznak Peter Brook együttese „után”, annak nyomvonalán kellene továbbhaladnia. Koltai vitaindító írása egy hamis alternatívát jelzett, amely a vita során azt eredményezte, hogy a Royal Shakespeare Company vendégjátékának „fényében” a megszólaló kritikusok többsége színházművészetünk valós értékeit, eredményeit is vulgárisán kezelte. Jelesen kitűnt ez Koltai vitaindítójából. 257
