Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[28.] Békés József Várj egy órát a Bartók Színházban - 1973
Szigorúan titkos b) Kőháti Zsolt (MSZMP KB Kulturális Alosztály) feljegyzése - 1973. június 5. Feljegyzés a Bartók Színház Várj egy órát! c. előadásáról 126 A Bartók Színház jelentős közönségsikerrel játssza tizenéves fiataloknak szóló darabját, Békés — Rudas: Várj egy órát! című zenés művét. A Várj egy órát! közönségsikere már önmagában is fontos eredmény, hiszen a vitáink egyik központi problémája a fiatalság, az ifjúság távolmaradása a színháztól. A közönségvonzás puszta tényén is túlmutató pozitívum, hogy a kitűnően rendezett előadás olyan, a fiatalokat mélyen érintő kérdésekkel foglalkozik, amelyekre az iskolában ma még többnyire nem kapnak választ: a jómódot hajszoló és megszerző szülők elhanyagolják a gyerekeikkel való törődést; a fiatalok a könnyen kapott jólétből emberi, közösségi élményt adó, önmaguk szervezte társulásba kívánkoznak - és így nemegyszer szembekerülnek a társadalommal; feszültség képződött ifjúságunkban a könnyebb s a nehezebb körülmények között élő fiatalok között stb. A darab - ha nem is magas írói színvonalon - arra tanít, hogy tetteinkért vállalni kell a felelősséget. Bizonyos „kényes kérdések” felvetésével - „digózás” stb. - nem a morális züllöttséget propagálja, hanem inkább szembefordít vele: a színpadi fiatalok - unalomból, magukra hagyatottságból, „vagányságból” - eljátszanak csupán a prostitúció gondolatával, aztán maguk is visszarettennek tőle, s belátják - beláttatják -, hogy veszélyes játékba kezdtek. Mindamellett nyilvánvaló, hogy a színpadon megjelenített „vagányság” a fiatal nézők számára részben vonzó is, tehát a színházi élmény megbeszélése, értékelése szükséges ahhoz - szülő vagy nevelő segítségével -, hogy a látottak-hallottak a maguk helyére kerüljenek a gyerekek tudatában, gondolatvilágában. (Ez persze más darabokkal is így van.) A darab mint kísérlet — elfogadható; jelzése egy olyan - szűkre fogott - törekvésnek, mely szerint a Bartók Színház néhány alkalommal a tizennégy éven felüli korosztályhoz is szólni kíván. Ez pedig — a kellő arányok megtartásával — elfogadható törekvés, már csak a művészek szemszögéből nézve is, hiszen a fogékonyabb, a művészi teljesítményt tudatosabban értékelő közönség elismerése az ő munkájuknak is elengedhetetlen tartozéka. A Várj egy órát! a fiatalság tisztaságára alapoz, számos olyan kérdést tárgyal, amely világszerte hasonló nevelési problémák forrása. Mégis, a problémák megközelítésében a sajátosan magyar, sőt: budapesti elemek uralkodnak, így meggondolandó: helyes-e a darab NDK-beli előadásához hozzájárulni? Budapest, 1973. június 5. Kőháti Zsolt Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 36. cs. 1973. 19.ő.e. Géppel írt tisztázat, saját kezű aláírással, pecsét nélkül. 126 126 Békés József, Várj egy órát (bem.: Bartók Színház, 1973. március 31. rend.: Kazán István). 142
