Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
Szapphó, a tragédiaírók közül pedig leginkább Aiszkhülosz. A következő kulturális réteg a latin auktorok köre: Horatius, Catullus; valamint Vergilius Aeneis című eposza, mely a trójai háború és az alvilág témájánál fogva kettősen is kapcsolódik a Laodameiához. A modem szerzők közül pedig Swinburne művei és Nietzsché- nek a tragédia születéséről írott könyve - ha nem is szövegszerűen, hanem szemléletével - volt rendkívül jelentős hatással Babitsra. Kiindulópontunk Babits Szilasinak adott visszaemlékezése, aki Protesilaos című versének fő motívumát jelölte meg a drámai költemény közvetlen előzményeként. „Első gondolata ötletszerű, Protesilaos című versemből, amelynek gondolatát Lukianos pár sora adta.” Az Angyalos könyv harmadik füzetében is a Protesilaos a Laodameia közvetlen előzményének tekinthető, hiszen a vers mindössze három fólióval előzi meg a drámai költemény szövegét. Ott a vers egyes szám első személye a Prótesziláosz-motívum személyes indíttatását mutatja. Az elsőként partra lépő, végzetet kihívó görög sorsa az új utakat törő költő előre megsejtett, lélekölő megpróbáltatásaival párhuzamos. Már a versben is felbukkan Laodameia alakja, csak ott még negatív párhuzamként, hiszen míg Prótesziláosz halálának van szerelmes siratója Laodameia személyében, addig Babits egyedül áll szemben sorsának viszontagságaival: „Nem lesz nékem Láodamejám, nem vár engem senki már”. Lukianosz műve azonban nemcsak a motívumot szolgáltatta, hanem a Halottak párbeszédeinek szövegszerű hatása is tetten érhető. Mikor Prótesziláosz az alvilágban, már a halottak között felesége utáni vágyáról szól Plutónnak, az alvilág urának, az hitetlenkedve kutatja megőrzött emlékeinek és érzéseinek okát, hiszen a feledés vizéből a többi halotthoz hasonlóan neki is innia kellett: „Hát nem ittál, ó, Prótesziláosz, a Léthe vizéből?” Mire Prótesziláosz így válaszol: „Dehogy nem ittam, uram! De határtalan a szerelem!”43 Hasonlóan bizonygatja Babitsnál a Lányok kórusa, hogy akik „Léthe bús vizét ízlelték”, azoknak „nincsenek többé vágyaik”, mire Laodameia hasonlóan felel: „Ó lányok, halhatatlan a valódi vágy, / Léthé álomvizétől az nem alszik el” (L 467^168).44 S mikor Prótesziláosz kéri Plutónt, hogy „csak egy pillanatra” újra láthassa feleségét, s bizonygatja, rá tudja venni őt, hogy magával hozza vissza az alvilágba, érvként ő is Orpheusz és Eurüdiké példáját említi: „Orpheusznak kiadtátok ugyanez okból Eurüdikét”45 Laodameia is hasonló példával él: „így hallá férje bús dalát Eurydiké / holt árnya és kezdett ütemre lengeni / a lantos Orpheüsz nyomán”. (L 473-475.) Lukianosznál végül Perszephoné kedvéért segít Plútón a holtában is felesége után vágyódó Prótesziláoszon; Babitsnál Laodameia már egyenesen hozzá fordul segítségért. 43 Lukianosz: Halottak párbeszédei 23. Összes művei. Bp., Magyar Helikon, 1974.1. 267. Ford. Jánosy István. 44 A Laodameia soraira a továbbiakban L jelöléssel és az adott sor számával utalunk. 45 Halottak párbeszédei, uo. 268. 90