Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

A HÓRA-ÉNEKEKTŐL LONGFELLOW-IG Babits Golgotái csárdájának keletkezéstörténetéhez

fel a figyelmet: „Szépnek és tanulságosnak gondolom azt is, ahogyan a költő 1906 után több, mint huszonöt évvel - az Amor Sanctus fordításakor - visszatér a dallamhoz, amely fiatalon oly elevenen élt benne, s vissza a témához is, a passióhoz. De míg fiatalon valami groteszk áttételben idézte fel a Megfeszített szenvedéstörténetét, a harmincas években ihletett szavakkal, hűségesen fordítja magyarra a fájdalmas szűz kompassiójának történetét, megint egy »tükörben«, most már nem torzító tükörben pillantva magának az Üdvözítőnek szenvedésére.”

Babits a vers két fennmaradt 1906-os kéziratán a versben előforduló anakronizmusokat emeli ki. A Kosztolányinak levél formájában elküldött kéziraton az első címvariánshoz, Wayside Inn címhez kapcsolódóan lapalji jegyzetet fűz: „Itt van egynémely anachronizmus - de készakarva; s nélkülük vajmi keveset érne a költemény, mely különben nekem tetszik.”10 * Az Angyalos könyvben, mely fiatalkori verseinek kéziratos gyűjteménye, a vers már Golgotái csárda címmel szerepel, de Babits hasonló módon, lapalji jegyzettel szintén az anakronizmusra utal: „Az e költeményben előforduló szántszándékos anachronizmusok a költői hatás kedvéért talán megbocsáthatok. Lényegbe nem vágnak.” A versnek valóban meghökkentő eleme, ahogy a kétezer év előtti történet jól ismert, liturgikus motívumai közé a modem világ argó szavai vegyülnek, ezzel Babits a szakrális történés és az ormótlanul műveletlen kommentálás ellentétét még jobban kiélezi. A megnyert köntös örömére „kis murit” csap a római katona. Krisztus halálát „Megkukult a feszület”, „elfogyott a szusz / a zsidókirályban” szavakkal jellemzi. A „Megrendült a föld / S a nap elveszté világát” apokaliptikus leírást bagatellizáló és vulgáris módon értelmezi: „Ej, de fene csúf idő! / Mia fránya hozta?”, a Jézust sirató nőknek, Máriának és Mária-Magdolnának a fájdalmát is durva, argó szavakkal jellemzi „Ott fönn a kereszt alatt / bőg egynéhány dajna”

Az anakronizmusok sorát még hangsúlyosabbá tette a vers első, kéziratos címe: Wayside Inn, mely már önmagában véve, angolsága miatt is meghökkentő a bibliai témával összefüggésben, de tartalma miatt még inkább az. Ugyanis Babits ezzel Longfellow amerikai költő Tales of a Wayside Inn (1863) című verskötetére utal. Az amerikai költő népszerű volt Babits egyetemista barátainak körében, ezt mutatja György Oszkár 1904-es levele is, melyben olvasmányul ajánlja könyvét: „Megvettem Longfellow müveit; meglátja, milyen érdekes.”" Babits később maga is többször szól róla elismerőleg, mint az amerikai líra egyik legfontosabb, az európai lírát közvetítő alakjáról.12 A Tales of a Wayside Inn három részből álló versfüzér, melynek költői helyszínét egy amerikai, útszéli fogadó belseje adja,

10 Babits Mihály levele Kosztolányi Dezsőnek, [Baja, 1906. márc. 25. előtt]. In: BML 1890— 1906. 232.

" György Oszkár levele Babits Mihálynak, [Budapest, 1904.jan. 3. után] In: BML 1890-1906. 58.

12 Babits Mihály: Dante fordítása. Nyugat, 1912. 8. sz. In: BMET I. 274.; Babits Mihály: Könyvek angol költészetről. Nyugat 1911. máj. 16. 955.; Babits Mihály: Dante hat soráról. Nyugat 1920. júl. 741-743.; EIT 1979. 392.

60