Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
HEGESO SÍRJÁTÓL BEARDSLEY ÖNARCKÉPÉIG Képzőművészeti ihletések a fiatal Babits költészetében
szfinxként jelenít meg,34 mint Babits saját szerelmét e versében. Azonban ha számba vesszük, hogy Babits hány ekkortájt keletkezett versében fonódik össze a vizuális, képzőművészeti élmény az irodalmival, s hogy vannak költemények, melyeknek intermedialitása legalább annyira meghatározó, mint intertextualitá- suk, akkor a vers egyiptomi falfestményt leíró jellegét figyelembe véve, feltételezhető, hogy Baudelaire hatása mellett nem csak egy elvont müveltségbeli tudás, hanem ebben az esetben is (hasonlóan Hegeso római kori síremlékéhez) egy konkrét antik ábrázolás, az ókori egyiptomi művészet egyik ismert alkotása is a vers ihletője lehetett. Egyértelmű és közvetlen forrást nem találtam, mint a Beardsley-kép esetében, mégis minden jel arra mutat, hogy Nefertari sírkamrájának frissen felfedezett falfestményeiről lehet ebben az esetben szó. A XIX. század második fele és a XX. század kezdete az egyiptológia hőskorszakának számít, ekkor tárták föl egymás után nemzetközi összefogással az egyiptomi birodalom meghatározó jelentőségű műemlékeit. A XX. század első évtizedének egyik nagy szenzációja, sikeres ásatása, Nefertari sirjának felfedezése volt, ez egyike az első síroknak, melyet a Királynők Völgyében feltártak, lefényképeztek, majd tudományos alapossággal feldolgoztak. Bár közvetlen adatunk nincs arra nézve, hogy Babits hol találkozott a Nefertari ábrázolásokkal, de 1910 tavaszán, mikor versét írta, már bizonyosan ismerte és látta a szenzációnak számító leleteket. A sírt 1904-ben Ernesto Schiaparelli régész vezetésével egy olasz archeológus misszió tárta fel. 132 nagyon jó minőségű üveg negatív készült a falfestményekről, melyet Schiaparelli 1923-ban, egy reprezetatív kötetben publikált.35 A sírkamra és a benne található, páratlanul gazdag falfestmények azonban már a század első évtizedében közismertek lettek, hiszen a turisták előtt is hamar megnyitották a kapukat. Karl Baedeker 1908-as Egypt útikönyvében részletesen ír, a „csodálatos festmények”-ről, lerajzolja a több szobából álló sírkamrát, és említést tesz arról a képről is, ahol Isis kézenfogva vezeti Nefertarit a napisten, Khepre elé.36 1910-ben pedig a Gaddis és Seif kiadó által nyomott, Nefertarit ábrázoló képeslapokat Kairo és Luxor üzleteiben már árulják a turistáknak. 1909-ben egy önálló kötet is megjelenik, mely foglalkozik a sírkamrával: Colin Campbell, skót miniszter és egyiptológus részletesen elemzi a festményeket, melyek nagy része ma is „olyan friss és tökéletes, mintha most hagyta volna abba festését” a több ezer évvel ezelőtti művész keze. Campbell részletesen lefordítja a falon található 34 „cette nature étrange et symbolique / Oű l’ange inviolé se méle au sphinx antique, / oű tout n’est qu’or, acier, lumiére et diamants” - „s mélyén e különös, örök talányé lénynek, / kiben szűz angyal és antik szfinx társul élnek.” „Avec ses vétement ondoyants et nacrés. ” - „Omló, gyöngyházszínű ruhájában hajár. "Ford. Tóth Árpád; „Je tróné dans l’azur comme un sphinx incompris”- „Rejtelmes szfinx gyanánt azúrban trónolok” Baudelaire: La Beauté. A Szépség. Ford. Tóth Árpád 35 Schiaparelli, Ernesto: Relazione sui lavori della Missione Archeologica Italiana in Egitto, anni 1903-20. Voi. 1. Esplorazione della „Valle delle Regine” nellanecropolo de Tebe. Turin, 1923. 36 Karl Baedeker: Egypt. Lepzig. 1908. 6. bővített kiadás. 316. 54
