Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„MINDENKI TÚLBESZÉL FELADATÁN” A Babits Emlékkönyvről
ban, egy búcsúzó Babits-számmal lezárnák a sort.” A hivatalos szervek azonban még Csuzy Mihálynál is szigorúbbak voltak: mivel a korabeli szabályoknak megfelelően a Nyugat lapengedélye Babits nevére szólt, Illyés minden igyekezete ellenére a lapot augusztusban megszüntették, még a Nyugat halotti emlékszáma sem jelenhetett meg. Illyés csak egy új folyóirat alapítására kapott engedélyt - feltétlenül eltérő címmel.14 (Mint tudjuk, ez lett a Magyar Csillag.) Felháborodást keltett a nagy múltú folyóirat megszüntetése és különösen annak módja: a Nyugat nem búcsúzhat el saját főszerkesztőjétől. Ebben a helyzetben dönt úgy Illyés, hogy a már gyűlő nekrológokat, kéziratokat Emlékkönyv formában fogja kiadni, természetesen a Nyugat Kiadónál, a szokásos emblémával, lehetőleg minél gyorsabban - egyrészt pótolandó a betiltott emlékszámot, másrészt elejét venni annak, hogy a megjelenés előtt esetleg a szimbolikus nevű kiadót is megszüntessék.15 A Babits Emlékkönyv különleges helyet foglal el a gyászirodalomban: folyóiratot jellemző gyorsasággal, de tanulmánykötetet jellemző igénnyel, emlékezéseket összegyűjtve készült. Egyszerre két halottat temetnek e kötettel: a költőt és az általa szerkesztett folyóiratot. Illyés, az Emlékkönyv szerkesztője, mintegy utolsó erődemonstrációra hívja össze a volt munkatársakat annak jelzéséül, hogy csak a folyóirat szűnt meg, az általa képviselt irodalmi, politikai és szellemi magatartás nem. Hetvenhárom szerzője van a kötetnek. A Nyugat törzsgárdáján kívül festők, szobrászok, színészek is részt vesznek a munkában, valamint politikailag is széles a paletta: Csécsy Imrétől kezdve Tamási Áronon át Szekfiű Gyuláig terjed az ív. A népfrontos összefogás valóban széleskörű. Illyés ekkor felvállalt progresszív irodalomszervezői szerepének eredménye, hogy nemcsak a barátokat, tisztelőket, hanem Babits vitapartnereit és ellenfeleit is sikerült az emlékezés erejéig összegyűjtenie. A kötet nyitó tanulmánya és egyben talán legelmélyültebb írása Szabó Lőrincé, a halál hírére leborulva megtért tanítványé; - felsorakozik a szerzők között, kalaplevéve, a régi vitapartner, Kassák; - jelen van minden keserű emlék ellenére (hacsak jelképesen töredezett szöveggel is) a hajdani szerkesztőtárs, Móricz; - és felemelt kézzel tiszteleg az egészen más utakat járó, Babitscsal lándzsatörésig harcoló Németh László. Illyés másik tiszteletreméltó szerkesztői erénye a gyorsaság. Rendkívül szűk határidőt szab, ahogy Vas István írja „mindössze tíz napot”.16 „Volt két hét augusztusban - örökíti meg az eseményeket Szabó Zoltán -, mikor szinte minden valamire való magyar író Babits Mihály tiszteletére dolgozott. Szinte ijesztő volt ez a lázas készenlét, ez a csendes, elszánt bravúr.”17 Valóban a Babits Emlékkönyv rövid átfutási idejével és mégis reprezentatív nagyságával, az emlékezések gazdagságával, erkölcsi üzenetével, 14 Vö. Radnóti 1989. 188. 15 Vas 1990. 244. 16 Vas 1990. 244. 17 Szabó Zoltán: Irodalmi gyászpompa. Magyar Nemzet 1941. 245. sz. 9. 251
