Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként
lelkiismeretére bízta. [...] Vállalnom kellett a teljes felelősséget, hacsak nem akartam megcsalni várakozását.”71 A kuratórium történetének van egy olyan olvasata is, mely Babits személyes sorsa szempontjából közelít az eseményekhez. Utólag visszatekintve szinte hihetetlen, hogy a közismerten labilis idegzetű költő éveken keresztül el tudta viselni azt a rettenetes érzelmi nyomást, amely ránehezedett, hogy összeroppanás nélkül meg tudott birkózni azzal a felfokozott figyelemmel, mely nem csak döntéseire, hanem személyére és alkotásaira összpontosult, s amely nem egyszer éppen a ku- rátorság erkölcsi alapját adó művészi presztízsét vonta kétségbe. A támadások kereszttüzében tudott túljutni a húszas évek alkotói-poétikai válságán. A harmincas évek végén, súlyos betegségekkel küzdve olyan műveket alkotott, mint a Jónás könyve vagy a kései nagy versek, amelyek ma már a magyar irodalom klasszikusai közé tartoznak. A kézenfekvő néhány külső ok nem feltétlenül adja meg a művészi végeredményt szülő magyarázatot. Hiszen Babits számára nyilvánvaló pozitívumot jelentett a kurátorsággal együtt járó viszonylagos anyagi biztonság, ennek segítségével válhatott a napi honoráriumtól független alkotóvá, konszolidálhatta hosszú távon anyagi körülményeit, ennek segítségével rendelkezett annyi pénzügyi fedezettel, hogy elvállalhatta előbb Móriczcal, majd nélküle a Nyugat szerkesztését. Mindezen túl az is érzelmi többletet jelenthetett, hogy pedagógusi hajlamát váratlanul széles körben, a magyar irodalom egészének horizontján kamatoztathatta. Basch Lóránt egyenesen azt látja meghatározónak, hogy az alapítvány jelentős és hatékony eszköz lett Babits számára, „hogy a fiatal nemzedéket, amiért egykor egyetemi katedrára vágyott, a maga szellemében kultúrára, írókká nevelhesse”.72 Tény, hogy volt az alapítványnak kézzel fogható, pozitív eredménye, amelyre a sajtó kevésbé figyelt: az alapítvány segítségével megszülető művek hosszú sora. A kuratórium anyagai között ma is olvasható néhány a fennmaradt jelentések közül, amelyekben a kitüntetettek felsorolják, hogy mely műveik születtek a díj nyújtotta anyagi könnyebbség ideje alatt. Gazdag és meggyőző anyag. Babits ezek ismeretében egyértelműen úgy vélhette, hogy „erőt és irányt adhat és büszkén idézhető hagyományt jelent” a névsor, amelyet az alapítvány évdíjasainak neveiből lehet összeállítani.73 Önmaga számára a legfontosabb szempont lehetett: soha nem érezte úgy, hogy saját irodalmi ízléséhez hűtlen lett volna. Az alapítvány tíz éves jubileuma éppen egybeesett József Attila posztumusz évdíjának kiadásával, amikor olyan vádló sorok jelentek meg a sajtóban, mint Faludy Györgyé: „S nem volt keményebb a tehervonat / vaskereke Babits 71 Téglás 2000/a. 57. 72 Basch Lóránt: A Baumgarten-alapítvány a végrendelettől az életbelépésig. 647. In: Basch 2000. 127. 73 Téglás 2000/a. 58. 245
