Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként

ítélete pedig egy jogi és gazdasági döntésmechanizmus alapjává intézményesült, s ez sokakat indulatos állásfoglalásra kényszerített.

Baumgarten végrendelete 1927 januárjának végén óriási szenzációként robbant a napisajtóban, s már az első kommentárok arról szólnak, hogy nem pusztán a tehetség lesz jutalmazandó, hanem másik fontos értékelési szemponttá válik az anyagi helyzet is: az alapító „12-15 milliárdot hagyott szegény magyar írók támogatására, ami eddig a legnagyobb kulturális alapítvány”.7 Azonnal meg is indult a kérelmezők hada, „Babits Mihály nem mer kimozdulni hazulról, mert megrohanják a Baumgarten-igénylők” - írja a Magyarország.8 Valóban, Baum- garten Ferenc 1923-ban írt végrendeletében rögtön a legelején azt a - később leginkább támadott - megállapítást teszi, hogy nem pusztán a „tehetség” támogatása a cél, hanem az író szűkös anyagi helyzetének könnyítése is. Mindehhez, nyilván a még közeli történelmi események tanulságaként, kiegészítő megkötéseket is tesz. Nézzük a sokat idézett szöveget: „Ezen alapítvány létesítésénél nem a tehetség jutalmazása lebeg szemem előtt, hanem oly komoly törekvésű - akár a szépirodalmat, akár a tudományt - művelő magyar írók hathatós támogatása, akik minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.”9 A meghatározás jellemzője, hogy konkrét utalás nélkül, de mégis egyértelműen szembefordul mindazokkal, akik a háborús Magyarország nacionalista propagandáját képviselik(ték), akik a bukott kommün kommunista eszméit hirdetik(ték), akik a fehérterror antiszemita nézeteivel rokon- szenveznek(tek), sőt akik az aktuális társadalmi rendnek - adott esetben a keresztény kurzusnak - a hivatalos ideológiáját feltétel nélkül elfogadják és szolgálják, s ezáltal beilleszkedésük és anyagi megélhetésük biztosított.

A végrendelet nemcsak különböző értékszempontokat ad meg a dij adományozásához, hanem ezen túl bonyolult oksági viszonyokat is létesít köztük. Vagyis a tehetséggel párosuló szegénység önmagában még nem elegendő ok, hanem a világnézeti és erkölcsi függetlenség árán bekövetkező szűkös anyagi helyzet a támogatandó. A világnézetet a „vallási, faji, társadalmi előitélet nélküliség” jellemzi, az erkölcsi habitust pedig a „megalkuvás nélküli” magatartás. Bármennyire is nemes a szándék, a létrejött képlet bonyolult, minden eleme fontos konnotációkkal terhelt, s ez a gazdag mögöttes tartalom a hangsúlyok áthelyezésére, az értelmezések széles skálájára, sőt csúsztatásokra is lehetőséget adhat. Támadták is érte jobb- és baloldalon, hivatalos és ellenzéki körökben egyaránt.

7 Hogyan végrendelkezett Baumgarten Ferenc a magyar írókra hagyott sokmillárdos vagyonáról. A Reggel, 1927. jan. 24.

8 Magyarország, 1927. febr. 16. 37. sz. 13.

9 Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány Alapító Oklevele. Bp, 1928. 3. Részletei újraközölve in: Sipos 1999/a. II. 129-134.

226