Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában

másolatot, ezért is olyan fontos, hogy vastag kéziratköteg érkezzen Budapestre. Talán a két hét habozás is ennek köszönhető. Mindkét oldal tisztában van a küldemény kölcsönösen jóváhagyó üzenetével.

így kerül Babits „Osvát Ernő gárdájába”. Akkor persze nem tudhatta senki, hogy a kis példányszámú Nyugat nem csak egy lesz a rövid életű folyóiratok közt, hogy nem jut az Osvát vezérelte, 1905-ben mindössze kilenc hónapig megjelent Figyelő, valamint az 1906-ban hat hét után megszűnt Szerda című folyóiratok sorsára, hanem még több, mint három termékeny évtized áll előtte, és a modem magyar irodalom alakulásának legfontosabb műhelyévé válva hasábjain remekművek sora fog megjelenni. Ők ketten azt meg végképp nem sejthették, hogy mindeközben szerkesztőtársakká válnak, hogy a Nyugat jegyében húsz éves, egyre szorosabb, eredményekkel és vitákkal teli munkakapcsolat áll előttük, hogy miután Osvát önkezével vet véget életének hamarosan Babits válik a lap egyik főszerkesztőjévé, s hogy végül a költő elhunytakor, 1941 augusztusában a saját nevére szóló lapengedély megszűntét a háborús viszonyok közt a hatóságok majd jó alkalomnak tekintik arra, hogy végre megszabaduljanak a Nyugattól, ezért Babits halálával fog végződni a folyóirat története. Azt azonban Osvát a nagy szerkesztő biztos ösztönével megérezhette, hogy a fiatal költőnek, akire felfigyelt, s akit legendás levelével felkeresett, halála után is rendre kiadják majd Összes műveit

(2008)

209