Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában

versenyről; Recanati; Éjszaka!; Aliscum éjhajú lánya; A halál automobilon; Régi szálloda; Párizs; Anyám nevére; Golgotái csárda; Emléksorok egy régi pécsi uszodára; Gáláns ünnepség. A Herceg, hátha megjön a tél is! címűben négy: a Pays ages intimes részeként az Ősz és a Találka előtt, valamint önállóan a. Névjegyemre és a Sok súlyos álom. A Recitativbm pedig kettő szerepel: a Gretna Green és az Illusztrációk mindenféle könyvekhez részeként a Világhistória.

Áttekintve az elküldött versek mennyiségét és minőségét mindenképp meglepő, hogy Osvát csak egyet tartott közlésre érdemesnek közülük, s az még inkább, hogy mindez nem hagyott rossz szájízt Babitsban. Sőt éppen ellenkezőleg, e levélváltás az induló Nyugat utóbb kialakuló legendáriumának egyik fontos és pozitív eseményévé nőtte ki magát. Hogy így történt, annak' több fontos oka is van. Az évek múltával Babitsnak rá kellett jönnie, hogy Osvát csak kivételes alkalmakkor ragad tollat: „én persze akkor még nem is tudtam, hogy milyen nagy és ritka dolog ez” - emlékszik később.36 Húsz éves, szoros munkakapcsolatuk alatt kevesebb, mint tíz levelet kapott tőle. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy Osvát szerkesztői magatartása csöppet sem elégedetlen vagy tartózkodó, sőt ellenkezőleg, nagyon pozitív lett irányában. A januári Nyugat Babits három versét, egy műfordítását és egy novelláját közli. Másrészt Fenyő Miksa ugyanebben a számban, Hadi készülődések című cikkében teljes mellszélességgel kiáll a Rákosi Jenő által megtámadott holnaposok, köztük Ady és Babits költészete mellett. Harmadrészt ettől kezdve indul meg egy folyamatos, állandó levelezésen alapuló munkakapcsolat Babits és a Nyugat szerkesztősége között. Igaz, hogy nem a rossz levélíró Osvát a partner, hanem a nevében közvetítő Fenyő Miksa. Ő viszont a január elsejei szám kijövetele után szinte azonnal jelentkezik, s további írásokat kér: „küldhetné a Swinburne cikket, mert nehezen várjuk. Azonkívül Osvát a következő cikkeket szeretné öntől: Egy Milton-tanulmányt, egy Me- redithet, az illatokról régebben írt dolgát, s mielőbb azt az egyfelvonásost, melyet Nagyváradon előadnak. (Még előadás előtt szeretnők közölni.) Végül Kosztolányi Maupassant fordításának bírálatát.”37 A február 1-i számban meg is jelenik a Swinburne esszé, a következő, február 16-i számban Maupassant - Kosztolányi címmel a fordításkötet kért recenziója, a március 1-i számban pedig a Szagokról, illatokról című esszé, valamint további öt vers. Ettől kezdve Babits állandó szerzője a folyóiratnak.

A legfontosabb értékítélet azonban a szerkesztőség ajánlata, melyet üzenet- közvetítői szerepben szintén Fenyő Miksa tesz meg február 8-i levélében. Beszámol arról, hogy a Nyugat, mint kiadóvállalat néhány verses és elbeszélő füzetet akar kiadni, és az első három között, Ignotus és Kemény Simon mellett ott sze36 Babits Mihály: Emlékezés. (A költő beszéde az Osvát Ernő ünnepére). Nyugat 1923.1. jún. 16. 11-12. sz. 726.

37 BML 1907-1909. 182.

207