Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában
sommeil noir (OSzK Fond 253/919). Összesen harminckilenc vers és három műfordítás. Könnyen lehet, hogy a felsorolt verseken kívül Babits levelében küldött még néhány alkotást a Nyugat szerkesztőségébe, de ezek címe ma már megállapíthatatlan. Az viszont bizonyos, hogy a fennmaradt kéziratok közül Osvát a Nyugat 1909 januári számába csupán egyet választott ki: O éjszakai A kéziraton a szerkesztés nyomai is fennmaradtak. Az Ó éjszaka! vers címét Osvát ceruzaírásával láthatjuk a költemény autográf tintaírású tisztázata fölött, valamint más szerkesztői rájegyzését is megtaláljuk a strófák mellett: a betűtípus meghatározását, és az oldalak felső szélén zárójellel kiemelt 1-2 sorszámot, mely bizonyára a nyomdászt segítette a szedésben. Az Ó éjszaka! szövegén kívül a januári Nyugatban még két vers és egy műfordítás jelenik meg Babitstól: a Sírvers és a Mozgófénykép, valamint Baudelaire: Léthe című verse. A két vers kézirata elkallódott, sem az Osvát-hagyatékban, sem másutt nem található nyomuk. Elképzelhető, hogy nem is Babits decemberi küldeményében voltak, hanem még fél évvel korábban Kosztolányi közvetítette szövegeiket a Nyugathoz. 1908 februárjában írt levelében ugyanis Kosztolányi mindkét verset említi, mikor a Babitstól kapott legújabb költeményeket dicséri. „A Budapesten futkosó tucatpoéták, hivatalból századvégi lantosok pedig sohasem érzékeltetik meg a mozi hangulatot annyira, mint te komikusán szapora anapesztusaiddal. [...] Ma nagyon sokat olvastam a ’Sírvers’-et. Ezt tartom az ittlevőek közt a legnagyobbnak és a legújabbnak.” Végül ígéretet tesz barátjának terjesztésükre: „egyiket másikat megpróbálom elhelyezni, bár mondhatom a szerkesztőségek oly lomhák és buták, hogy valósággal kín velük szóbaállni.”35 Viszont rejtélyes és kinyomozhatatlan sorsa lett a Baudelaire-fordí- tás kéziratának, melyen szintén megtaláljuk Osvát ceruzaírású nyomdai utasításait, s szövege is azonos a megjelenttel. Ezt a verset 1948-ban Révai József, mint az MDP ajándékátjuttatta el a Széchényi Könyvtárba további 54 más, teljesen vegyes eredetű értékes kézirattal együtt (Kazinczy, Arany, Jókai, Ady stb). Hogy keveredhetett ez a költemény a többi közé? Nem tudjuk. Úgy látszik, a kéziratoknak is, csakúgy mint a könyveknek, megvan a maguk sorsa. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Babits a fennmaradt kéziratokon kívül decemberben postára adhatott más alkotásokat is Osvátnak, teljes bizonyossággal valóban nem tudjuk rekonstruálni a küldemény tartalmát. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, hogy mi lett a sorsa annak a mintegy negyven költeménynek, melyeket ekkor bizonyosan nem választott ki közlésre Osvát, Babits hol és mikor publikálta őket. Elöljáróban fontos újra kiemelni, hogy az elküldött versekről, egyetlen egyet, Browning Pippa passes versének fordítását kivéve, Babits otthonában megőrzött másolatokat, tehát továbbra is szabadon gazdálkodhatott a versek szövegével. Az Osvát által felhasználatlan kéziratok közül végül 35 BML 1907-1909. 78-79. 205
