Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában

„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT”

Egy legendás Osvát-levél nyomában

Az induló Nyugat egyik nagy felfedezettje Babits Mihály. 1908. november 19-én, a Nyugat elegáns, céges levélpapírján Osvát egymondatos levelet ad postára a Foga- rason tanító, pályája elején álló költőnek: „Tisztelt Uram, kérem, küldje el nekem összes műveit. Híve Osvát Ernő”.1 Babits hamarosan válaszol, és kéziratokkal kitömött borítékot küld a szerkesztőségnek. A visszaemlékezések szerint így kezdődik az a több évtizedes történet, melynek során Babits a Nyugat állandó munkatársa, majd végül főszerkesztője lesz. Volt-e előzménye a híres levélváltásnak? Mi került a küldeménybe? Mit választott ki Osvát közlésre? Mi lett a további sorsa a kéziratoknak? Izgalmas, és eddig megválaszolatlanul hagyott kérdések.

Babits, 1923-ban, Osvát Ernő írói jubileumán, a következőképpen eleveníti föl kapcsolatuk kezdetének történetét. „Elmondom, hogyan kerültem én az Osvát Ernő gárdájába. A Nyugat első évfolyamában kritika jelent meg arról a híressé vált váradi verskönyvről, ami az én első darabjaimat hozta, havasok alján búsultam én akkor. Kiváló költő írta a kritikát, szép és okos cikk volt, de kissé túl szigorú, engem alig méltatott említésre. Most jól megérteni, mit tett Osvát Ernő, ahhoz tudni kell, mi neki az írott szó. [...] A toll, az írás tisztelete, szinte mint egy vallásos tilalom, megnehezítette betűit s megsokszorozta értéküket. S ezért az a szerkesztői jegyzet, amit akkor ehhez a kritikához csatolt, s amelyben, kilépve a láthatatlanságból, engem, fiatal és ismeretlen költőt, különösen és név szerint védelmébe fogott, ez a pár egyszerű és prózai szó a csillag alatt szinte avval a pátosszal hatott, mint mikor a néma megszólal, váratlan és csodamód, hogy valami drága kincset megvédjen.”1 2 A „váradi verseskönyv” A Holnap, a „kiváló költő” pedig Kemény Simon, aki Ady köpönyege alá sorolva be minden holnapost, a következő pár mondatot írta az újonnan föltűnt fiatal költőről: „Mert csakugyan ezeknek apjuk, anyjuk, nagyapjuk: mindenük Ady Endre. Még Babits Mihálynak legkevésbé, de neki is.” Ehhez az ismertetéshez fűzte Osvát Ernő sokszor idézett, kivételes szerkesztői érzéket bizonyító lapalji megjegyzését: „A Babits Mihály nagy tehetsége csodálatos jeleinek felmutatása oly érdeme A Holnapnak, mely emlí1 BML 1907-1909. 158.

2 Babits Mihály: Emlékezés. (A költő beszéde az Osvát Ernő ünnepére). Nyugat 1923.1. jún. 16. 11-12. sz. 726.

197